Támadják a kisvasutat? Meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig! E bölcs, hajlíthatatlan jellemről tanúskodó szavakat ki más is mondhatta, mint a nemzet örökös miniszterelnöke, amint épp aláírta az eddigi legbutább saját „konzultációját”.
A legfelső határ a csillagos ég, mondta a Tanúban Virág elvtárs, hozzátéve: tudja, ki mondta ezt, Pelikán elvtárs...?
A szocializmus győzött a világ egyharmadán, de győznie kell az egynegyedén, egyhatodán, sőt egytizedén is – ezt meg az egyszeri politikai tiszt hirdette a seregben.
Felcsút-Hauptbanhof után bizony száz vasutat, ezeret kell építeni a virtuális székesfőváros körül. És épül is a mi pénzünkből. Keskeny nyomtávról széles nyomtávra, még akkor is, ha szegény Cseh Tamás – aki holtában Orbán legjobb katonája lett – régen arról énekelt, hogy el ne feledjük, vannak e világon keskeny vágányú vasutasok is...
Lesz még itt felcsúti átrakókörzet, sőt helyesebb lenne, ha eleve az orosz széles vágányra szabnák az egészet, mert azon jön majd az atom, ha a szárnyvonal elér Paksig. Pénz van rá, csak egészség legyen, a többit megvesszük...
A szocialista szellem vasútja persze mit sem ér népszórakoztató látványosságok nélkül. Kell tehát az amúgy sivár útvonalra néhány élőkép – közmunkások alakíthatnák – „Győzelmünk kovácsairól”, meg, hogy „Kísértet járja be Európát”. Mibe van aktualizálni a múltat? Meg legyen ott a munkásököl is, amint lesújt a Soros-félék asztalára. És a végén korunk Bástya elvtársa zöldülne az alagútban. A csontzene, meg a halálsikolyok maradhatnának, mert az effélék hadd szarjanak csak kicsit be a szocialista szellem vasútján...
És akkor végre közvetlen összeköttetés lehet Felcsút és Bécs között, hogy, ha majd eljő az idő futnia se kelljen Jellasicsnak, a pocakos gyávának, egészen Zürichig.
