Nőgyógyász ismerősöm szokta mondogatni: azért találták fel a vegyészek az antibébi tablettákat, hogy ne kelljen a férfiaknak annyi gyermektartásdíjat fizetniük. Ilyen macsós alapon meg lehet magyarázni az autóipar szédületes újdonságait is, mondván, a pasik ezeket maguknak tervezik, legyen mivel „játszani”, felvágni, hódítani.
De félretéve az ilyen komolytalan elméleteket, lehet abban valami, hogy a világ műszaki-technikai fejlődését a feltalálók motivációja indukálja. A napokban az egyik tévécsatorna összegyűjtötte azokat a sokáig eszementnek hitt ötleteket - mobiltelefont, tabletet, repülő autókat -, amelyeket a tudományos fantasztikus filmek írói, rendezői dobtak be, mondván, hogy ilyen lesz a jövőnk. Aztán kiderült, hogy tényleg olyan lett. Ma már a gyerekeknek is van mobilja, az ötéves unoka iPadet kér karácsonyra, és a napokban bemutatták azt a kütyüt, amivel az ember felszállhat és több száz kilométert tehet meg egy hátizsákként a hátára erősített hajtóművel.
Már vannak olyan csipek is, amelyek a vakok látását adják vissza. Tegnap azt olvastam, hogy elkészült az a szerkezet is, amivel a kutatók a hétköznapi, mozgássérült emberek életét szeretnék megkönnyíteni azzal, hogy visszaadják nekik a járás képességét. A robotikus váz átveszi a térd-, a csípő- és egyéb ízületek és izmok funkcióit, a mozgatásért felelős egy számítógép, a nagy teljesítményű lítiumakkumulátor pedig hátul helyezkedik el. A különleges "mankónak" köszönhetően használója maga tudja szabályozni a lépések ritmusát.
Kit érdekel, ki és mi inspirálja a feltalálókat? Csak csinálják. Ettől lesz szebb a világ.
