Most először készült felmérés Magyarországon arról, élnek-e a betegek az egészségügyi törvényben biztosított jogukkal, hogy a diagnózis felállítása után ingyen kérhetnek egy második vizsgálatot. A Magyar Rákellenes Liga évente megrendezett betegjogi konferenciáján ma délelőtt ismerteti Simon Tamás a szervezet saját tagjai körében elvégzett vizsgálatának eredményét, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar páciensek nincsenek tisztában ezzel a lehetőséggel, vagy ha igen, akkor sem mernek máshoz fordulni, mert félnek, hogy kezelőorvosuk megsértődik és ez hátrányosan érinti a későbbi kezelésüket.
A Liga elnöke az 500 fős mintán végzett felmérés eredményeit ismertetve a Népszavának elmondta, a nem regisztrált rákbetegek között mindössze 5-6 százalékos azoknak az aránya, akik egyáltalán hallottak a lehetőségről és a nyilvántartott daganatos betegeknek is csak 20 százaléka kérte egy másik intézményben egy második diagnózis felállítását, miután az ellátórendszerben valahol kimondták, hogy a rákbetegségek valamelyikében szenved. Amikor az utóbbi csoportban azt firtatták, vajon miért akartak még egy orvosi szakvéleményt hallani a páciensek, akkor érthető, hétköznapi emberi válaszokat kaptak. 70 százalékuk nem fogadta el az eredményt vagy legalábbis kétségei voltak azzal kapcsolatban, egy részük azt mondta, biztos akart lenni, hogy nincs-e tévedés, míg néhányan egyszerűen megnyugvást kerestek.
A betegszervezet elnöke szerint a legmegdöbbentőbb mégis a felmérésnek az az eredménye, amely szerint a második körben elvégzett vizsgálatoknak csak nem sokkal több, mint 80 százaléka igazolta az első diagnózist, majdnem 20 százalékban kiderült, hogy nincs rákos elváltozás a beteg szervezetében, vagyis felesleges minden hagyományos rákterápia, más kezeléseket kell alkalmazni. Ha pusztán a társadalombiztosítás oldaláról nézzük a kérdést, akkor is egyértelmű, hogy az ellátórendszer érdeke is az lenne, hogy minél gyakrabban éljenek a második vizsgálat lehetőségével, hiszen ezek megismétlése vagy a meglévő eredmények újbóli kiértékelése még mindig olcsóbb megoldás lenne, mint a feleslegesen elvégzett terápiás beavatkozások finanszírozása.
Forradalmian új, a rák korai szakaszát mindössze egy csepp vérből felismerő mintavételi módszert dolgozott ki a svédországi Umea Egyetem kutatócsoportja – számol be róla a nol.hu. A vérlemezkék speciális vizsgálata 96 százalékos pontossággal jelzi a rosszindulatú daganat jelenlétét, sőt 71 százalékban azt is megmutatja, hogy melyik szervben jelentkezett először a betegség. A svéd, holland és amerikai tudósok módszere felgyorsíthatja a szükséges kezelések kiválasztását, így növelheti a betegek túlélési esélyeit.
Arról nincs összesítés, hogy hány olyan páciens fordul ügyvédhez, akit félrediagnosztizáltak és így félrekezeltek. Ezt már a betegjogi szakértő mondja, hozzátéve, nálunk a betegek önrendelkezési jogának gyakorlását olyan szinten nem veszik komolyan az egészségügyben, hogy a kemoterápiás kezelés visszautasításáért is komoly harcot kell vívni. Bence Rita szerint a második vizsgálat kérése nemcsak azért nem terjedt el, mert a lehetőségről a betegek az esetek túlnyomó többségében nem kapnak tájékoztatást orvosaiktól, hanem azért sem, mert azok is félnek a lépéstől, akik tudják, hogy ingyen mehetnének még egy helyre. Nem akarnak konfliktusba kerülni a kezelőorvosukkal, aki a tapasztalatok szerint presztízskérdést csinál abból, hogy a beteg elfogadja-e a diagnózisát vagy sem, de az is gyakori, hogy a pácienseknek egyszerűbb igaznak tekinteni egy kimondott egyértelműnek látszó véleményt.
A Rákellenes Liga felméréséből az látszik, hogy a második vizsgálatot kérő betegek 14 százaléka kénytelen volt orvost váltani, mert az első doktor megsértődött. A tapasztalatok szerint a kezelőorvosok nem gyakran ellenőrzik az egészségbiztosító adatbázisában a pácienseik további mozgását, de ha a következő orvos mást állapított meg és megváltoztatta a terápiát, a felülvizsgálaton egyértelműen kiderül az eredeti doktor számára. A jogász – aki korábban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) betegjogi szakértője volt – emlékeztet rá, a magyar lakosság nagy részének fogalma sincs az egészségügyi rendszerben meglévő jogairól, még a szabad orvosválasztással is alig élnek, mert az intézményrendszer meghagyta őket abban az évtizedekkel ezelőtti tudatban, hogy körzetek vannak és területi ellátási kötelezettség, ha pedig szeretnének ezen túllépni, már a betegpultnál fennakadnak egy körzeten túli rendelőben.
A modern egészségügyi tervekben megjelenik ugyan, hogy a beteg csak akkor köteles beleegyezni bármilyen kezelésbe, ha őt az orvos mellérendelt partnernek tekinti és pontosan tájékoztatja a beavatkozások előnyeiről, hátrányairól és elmaradásuk következményeiről, de a napi gyakorlatban alig változik a magyar orvos-beteg viszony hagyományos paternalista szemlélete. Bence Rita a második vizsgálat lehetőségével kapcsolatban emlékeztet rá, hogy külföldön van, ahol tévéműsort kapott ez a betegjogi kérdés, Barcelonában egy ötezer fős külön szervezet foglalkozik a második körös vélemények kialakításával. Magyarországon viszont nemcsak az ingyenes állami ellátórendszerben nem kérik a második diagnózist, nagyon kevesen fordulnak magánrendelőkhöz is, de még a beküldött leletekből szakvéleményt készítő filléres internetes lehetőséget is alig választják.
Egyszerűen nincs benne a köztudatban a lehetőség, az orvosok és a betegek hozzáállásán is van mit változtatni – ezt akarja segíteni a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Magyar Rákellenes Liga. El kellene jutni odáig, hogy minden beteg pontos tájékoztatása után egyedi döntés szülessen a személyre szabott terápiájáról. Csak így tudnánk ugyanis elmozdulni a nemzetközi rákstatisztikák legrosszabb helyeiről, ahol most állunk.