Rigó Béla Szomorú vasárnap-átirata tavasszal vált ismertté, amikor azt Papp János színművész zengő baritonján elénekelte egy felvételen, amely a világháló jóvoltából százezrekhez jutott el. A vers szerzője akkor került igazán a figyelem középpontjába, amikor egy sajtóorgánum egyenesen azt írta, hogy „igazi költőlegenda írt szenzációs dalt a vasárnapi boltbezárásról.” Amikor beinvitál Nagymező utcai lakásába, kedélyesen eleveníti fel a kedves megfogalmazást, de azt mondja, tiszta szívből nevetett azon, hogy költőlegendának titulálták.
Az ízléses és pompásan karbantartott lakásról elmondja, hogy az a felesége, Romhány Ágnes tulajdona, akinek a lakásválasztáskor a legfőbb szempontja az volt, hogy közel legyen mindkét munkahelyéhez, a Zeneakadémiához, ahol tanított és a Operaházhoz, ahol dramaturgként dolgozott. Apósáról, Romhányi Józsefről, a páratlan rímfaragóról elismerően tesz említést, amikor orvosi javallatra helyet foglal az ágyban, ahova rákos megbetegedése száműzte. Habár betegségének látható jelei nincsenek, Rigó valójában igazi kálvárián ment keresztül.
„Május elején találtak bennem egy végbéldaganatot, amit kemóval, sugárzással és egy nagyszerű sebészorvos segítségével legyűrtem. Ha nem találják meg a daganatot, menthetetlen lennék. Húsz centi belet vágtak ki belőlem, de ez csak a tortúra kezdete” - meséli Rigó Béla, akinek jelenleg az okozza a legnagyobb kihívást, hogy megpróbáljon átmenetileg együtt élni egy kivarrt sebbel. Naponta kap otthonában kezelést, akárcsak az orvosok, úgy maga is bízik felépülésben. Azt mondja, ha a továbbiakban is pozitív eredményeket kap a szövettant illetően, akkor januárban vár még rá egy műtét, s jövő ilyenkorra már a hosszú felépülési fázisa végén járhat. Betegségéről higgadtan, természetesen beszél, hangjában nyomát sem lehet fellelni betegségtudatnak, agonizálásnak.
Őszintén elismeri: „elkövettem mindazt a hülyeséget, amit elkövethet az, aki nincsen hozzászokva a betegséghez. Azt hittem egy ronda aranyérről van szó, így elbagatellizáltam az egészet.” Adja magát a kérdés, vajon képes-e ilyen súlyos betegség mellett alkotni. Erre válaszolva, elmeséli, hogy már megkapta a Nemzeti Kulturális Alaptól a támogatást a legújabb kötetére, az Írásjelbeszédre, el is kezdett dolgozni az összeállításán, de kénytelen volt rájönnie, hogy a munka egyre lassabban megy számára. A kötetet, amely egyfajta lenyomata ötvenöt éve hol felfelé ívelő, hol stagnáló költői pályafutásának, úgy fejezte be, hogy akkor már kezelésekre járt.
Az irodalomtörténet példái mutatják, lehet írni úgyis, ha kínlódik az ember, ha félelmei vannak - talán mindezek stimuláló hatással vannak az alkotásra, vallja. A művész erre egy személyes példát is hoz, a Kékgolyó utcai Onkológiai Intézetben az őt kezelő doktornőről kiderült, hogy szintén kiskunhalasi kötődésű, akárcsak ő maga. A háromgyermekes, csinos orvossal baráti kapcsolatot alakított ki, minden kezelést, vizitet sztorizgatás előzött meg, csak aztán következett a „minden nyavalya.” A barátság versre ihlette.
„Sok nő dolgozik az egészségügyben, mi férfiak ezt boldogul vesszük tudomásul, hiszen legalább a díszlet és a szerepek szépek ebben a sanyarú egészségügyi színjátékban. Őrangyal lett a vers címe, ami sokat elmond a tartalmáról is. Tehát, betegen is lehet verset írni, elvégre a betegség is csak egy impulzus, amiből meríteni lehet” - mondja Rigó. El is mondja nekem a verset, betűről-betűre tudja. Fiatalkorában kiváló volt a memóriája, emlékszik vissza, de nyugodtan hozzátehetnénk, nehéz elhinni, hogy a rövidtávú memóriája már nem az igazi. Régi jó tulajdonságaként említi, hogy fiatalon több tucat verset tudott, klasszikusokat, kortársakat egyaránt, a saját művei pedig csak kisebb részét képezték a fejében lévő szöveggyűjteménynek.
Ezt a versét azért tudja jól, mert sok alkalommal kérték, hogy szavalja el, többek között az ő vezetésével működő József Attila Társaság kihelyezett előadásán, a József Attila-Móricz Zsigmond-konferenciáján, ahol elnémult a terem, amikor ezzel a verssel jelentette be, hogy műtét elébe néz. A mű az Élet és Irodalom vers rovatában jelenik meg, de Rigó Béla sem tudja, hogy mikor. „Kiszámíthatatlan a folyóiratban történő publikáció. Három verset küldtem az ÉS-nek, mindhármat el is fogadták, de van, hogy féléveket kell várni arra, hogy megjelenjen” - mondja.
Az igazi sikert mégiscsak a Szomorú vasárnappal aratta, amely szerinte szabályosan kifakadt belőle. „Balassinál természetes volt, hogy kész dallamra írt új verset. Az érdemem csupán annyi, hogy felismertem: megint szomorú vasárnap van. Személyesen nem érzékeltem a vasárnapi bezárás hátrányát, de felháborít az a fajta politika, ami semmibe veszi az embereket és bohóctréfát csinál az alkotmányból.” Rigó Béla egy percig sem vitatja, hogy politikai költészet igenis létezik Magyarországon, magát pedig olyan költőnek tartja, aki politizál verseiben. Keményebb gúnydalok, versikék is születtek kormányellenes fellángolásból, de ő igyekezett nem személyeskedni a versében - bár Harrach Péternek, a KDNP frakcióvezetőjének nevével történő játszadozásnak nem tudott ellenállni.
Rigó Bélának egyébként meggyőződése, hogy a jó vers alapfeltétele, hogy közönségre találjon, amelynek a tárgyalt mű esetében elsősorban az internetfelhasználók képezték a gerincét. A művet a BBC angol nyelven, a brit közszolgálati média kínai hírportálja pedig kínai nyelven vette át, ennek ötletéből szerepel az új Rigó-kötetben kínai szöveg. „A könyvemet szerkesztő barátom, Darvas Laci jópofának tartotta a kínai fordítást és ebből csinált egy ornamentikus játékot, amit beemeltünk a verseskönyvbe is.”
Ha már fordításokra terelődött a szó, eszembe jut, hogy Rigó Bélát, aki Szegeden magyar-orosz szakos hallgató volt, több ízben fordították oroszra. A 73 éves költő leginkább éppen a tizenhárom éve Moszkvában megjelent orosz nyelvű kötetére a legbüszkébb, elmeséli azt is, hogy orosz nyelvterületen igazi sikert két novellája aratta, amitől - teszi hozzá humorizálva - zavarba is jött, mert tulajdonképpen nem prózaíró. „Tallinni, minszki, moszkvai orosz nyelvű folyóiratokban is megjelentem, és most úgy néz ki, lehet, hogy lesz egy újabb orosz kötetem. Amikor a voronyezsi magyar delegáció emlékünnepségén voltam, a helyi irodalmi szerkesztő azt mondta, szeretné bemutatni az életművemet az ottani közösségnek is. De a franc tudja, mi lesz belőle.”
Amikor írni kezdett, úgy nézett ki, hogy sok nyelvre fordítják, de amikor a gyermekirodalom mellett tette le a garasát, ezek a lehetőségek elúsztak. Élete egyik legkedvesebb olvasói reakciója is orosz területről származik: Szibériában mondta el a Kínai vers című egy szótagos szavakból álló versét, amely így hangzik: „Nincs szó, csak száj./ Egy csók is szó. / Úgy jó, hogy fáj./ Úgy fáj, hogy jó.” Miután a végére ért, a közönség soraiból egy copfos kislány felszisszent: „Istenem, milyen erotikusan hangzik!”
Gyermekirodalmi karrierje kapcsán szólni kell arról, hogy a Kaláka nagy slágere, a Nálatok laknak-e állatok Rigó-szerzemény, illetve arról, hogy az apósa, Romhányi József nevével fémjelzett Mézga család, a Vuk és a Macskafogó című rajzfilmek készítésében is részt vett, ezek könyvváltozatát pedig maga írta. A forgatókönyvírásba is belekóstolt: Rácz Zsuzsa művéből írta a Hámori Gabriella főszereplésével készült Állítsátok meg Terézanyut! című játékfilm forgatókönyvét.
Rendszeres résztvevője az Aquincumi Költőversenynek, ahol eddig öt arany, öt ezüst és három bronz babérkoszorút nyert. Fanyalogva summázza, hogy amikor 2002-ben a Circus Maximus című rendszerellenes versét írta, akkor is ő került ki győztesként, éppúgy, mint amikor 2010-ben háromrészes költői episztolát írt Mesterházy Attilának, amelyben hangot ad annak is, hogy az MSZP-vezért alkalmatlannak tartja a kormányzásra. A politika kapcsán említést tesz arról is, hogy egyetemi évei alatt ügynök írt róla jelentést a szocializmust bíráló verseiért. Hogy miért nem kapott soha állami kitüntetést, ennek egy oka van: szerinte az állami díjakhoz háttércsapatra van szükség, azonban ő ezzel soha nem rendelkezett. „A világot a protekció mozgatja, így nem búslakodom amiatt, hogy nincs József Attila-díjam. Számomra az igazi nagy siker az, hogy a rögtönzési versíró versenyeken már nyolc ízben nyertem!”
