A magyar szablyavívás történetét mutatja be az a kiállítás, amely pénteken nyílt Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Múzeumában. A tárlaton meg lehet ismerkedni a magyar szablyavívás történetével, annak kiemelkedő egyéniségeivel. Megtekinthetők továbbá fegyverek, védőfelszerelések, egykori érmek és elismerések, vívórelikviák.
Nem leszúrják őket, csak megmutatják, hogy milyen lenne, ha mégis - MTI Fotó: Bruzák Noémi
Az elnevezés a népvándorlás korában honosodott meg
A szablya egyélű ívelt pengéjű kard, amelynek a külső éle ki van élesítve. Hosszúsága 70-90 cm, ebből a penge hossza 60-65 cm-nyi. Belső-Ázsiából és Kínából származik, Európába az ázsiai lovas népekkel került be, ebben oroszlánrésze volt a magyaroknak. Elnevezése is a népvándorlás korában honosodott meg a szlávoknál, majd később a nyugat-európai népeknél is. Kisebb erő kifejtésével is mélyebb sebeket ejt, mint az egyenes kard. A szablya Magyarország területén legelőször a népvándorlás korában tűnt fel. Két változatban fordult elő, egyik a szarmata-hun, másik az avar szablya. A középkori Magyarországon a szablya használata visszaszorult és inkább a kétélű kardok terjedtek el. Csak a török uralom idején, majd a huszárok fegyvereként vált ismét gyakorivá. Hazánkban ma az egyik leghíresebb szablya a Balassi Bálint-emlékkard, a nemzetközi irodalmi díj, amelyet Balassa Menyhért szablyája alapján mintáztak. Ez utóbbi kard a Nemzeti Múzeum 16. századi termében tekinthető meg. (Wikipédia)