- Külügyminiszterként többször "volt dolga" a V4-kel, különböző időszakokban, az uniós csatlakozás előtt és után egyaránt. Visszapillantva, milyennek látja ezt az együttműködést? Elérte célját, tényleg segítette a négyeket a csatlakozásban? Összekovácsolta-e valamilyen szinten ezeket az országokat? Adott-e plusz erőt?
- Meggyőződésem, hogy helyes volt, Antall Józsefnek, a rendszerváltás utáni első demokratikusan megválasztott miniszterelnöknek a kezdeményezése az Anjou Károly Róbert magyar király, Luxembourgi János cseh király és III. Kazimir lengyel király 1335-ös visegrádi találkozója hagyományának a felújítására összehívott 1991-es visegrádi találkozó. Ezen Antall József magyar kormányfő mellett Vaclav Havel cseh államfő és Lech Walesa lengyel elnök vett részt. Csehszlovákia szétválása után az együttműködéshez az új állam, Szlovákia is csatlakozott.
A V4 csoport megalakulásakor kitűzött legfontosabb közös cél a csatlakozás érdekében történő együttes fellépés volt, amit sikerült is elérni. Valóban adott plusz erőt a folyamat végig viteléhez. Volt ugyan olyan időszak, amikor a négy ország vezetői úgy gondolták, hogy talán külön-külön hatékonyabban lehet fellépni, de a célhoz közeledve újra felerősödött az együttműködés. Ugyanakkor az összefogás és együttműködés ellentmondásosságát jelezte, hogy a csatlakozási folyamatot lezáró 2002. decemberi koppenhágai uniós csúcs előtt a négy kormányfő budapesti találkozóján „vérszerződéssel” erősítették meg a koppenhágai közös fellépés fontosságát, a csúcson azonban a négy delegáció közül először a lengyelek „tűntek el”, majd a keresésükre indult csehek sem tértek vissza. Végül számunkra és a szlovákok számára kínos meglepetésként észleltük, hogy a két eltűnt küldöttség közben már külön-külön tárgyalásokat kezdett a dán házigazdákkal. Bár végül ez nem járt számunkra hátránnyal, számomra fontos figyelmeztetés volt.
- Az Európai Unióhoz való csatlakozás után, 2004-ben a folytatás mellett döntöttek. Miért? Milyen újat, pluszt reméltek a V4-ek továbbélésétől?
- Az EU-csatlakozás után helyes döntés volt a visegrádi együttműködés folytatása. Erre ösztönzött a Benelux-országok – Hollandia, Belgium és Luxemburg több évtizede kialakított sikeres együttműködése, amely a közepes méretű Hollandia és Belgium mellett a legkisebb tagállamok közé tartozó Luxemburgot is jelentős befolyással bíró országgá tette. De a folytatásra ösztönzött az északi és a balti országok regionális együttműködése is. A csatlakozástól eltelt több mint tíz évben jó néhány kérdésben eredményesnek bizonyult a V4-ek fellépése és kétségtelenül erősítette az egymás közötti, azaz térségbeli együttműködést, illetve a négy érintett ország egymás közötti kétoldalú kapcsolatait is.
- Idén januárban nem kis meglepetést okozott, hogy a V4-ek két tagja, Szlovákia és Csehország egy új hármast hozott létre Ausztriával, Lengyelország és Magyarországot kihagyva. A V4-ek konkurenciájáról van szó, vagy tényleg megférhet békésen egymás mellett a két struktúra?
- Meggyőződésem szerint az osztrák, cseh és szlovák hármas létrejöttét a három ország egyaránt baloldali kormánya ösztönözhette. Lengyelország valószínűleg túlsúlya, Magyarország pedig az Orbán-kormánynak az Európai Unióval szembeni folyamatosan kritikus viselkedése miatt maradt ki ebből az új struktúrából. A két együttműködési rendszer szerintem elférhet egymás mellett, de a korábbihoz képest valószínűleg csökkenteni fogja a Visegrádi négyek csoport súlyát. Ebbe az irányba hathat az is, hogy a lengyel választások eredményeként ott is a magyarhoz hasonló nacionalista, a közösségi jogköröket erőteljesen csökkenteni kívánó kormány jött létre.
- Véleménye szerint "hogyan tovább V4-ek?", tekintettel a lengyel választásra és az ukrán válság, Oroszország-EU, Oroszország-NATO feszültség kapcsán megmutatkozott ellentétekre? Elég lesz a négyek összetartására a menekültkérdésben tanúsított azonos álláspont?
- A menekültkérdésben valóban a közös uniós megoldásokkal szembeni nemzetállami önzéssel jellemezhető a V4 csoport minden tagjának álláspontja. Az Oroszországhoz való viszonyban a csoporton belül a két szélsőséget az oroszokkal szemben bizalmatlan, sőt néha ellenséges lengyel és az oroszok iránt sokak szerint túlságosan is barátságos magyar álláspont jelenti. Ukrajna támogatásával kapcsolatos álláspontokat is érthetően ez befolyásolja. Az Európai Unión belüli közös fellépés azonban továbbra is fontos egy sor kérdésben, mint például a szomszédságpolitika, az Unió további bővítése és az integráció mélyítése, az energiafüggőség csökkentése, az infrastrukturális kapcsolatok erősítése vagy az éghajlatváltozás lelassítása. Változatlanul fontos a V4-es csoport működése a regionális együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is. Így minden nézetkülönbség ellenére a V4 csoport fennmaradása valószínűsíthető.