"Magyarország: Elnézést a miniszterelnökünkért" címmel megjelent írásában Jan-Werner Müller hosszú oldalakon át taglalta, miért tartja az Orbán-kormányt a háború utáni Európa első szélsőjobboldali kormányának. A The New York Review of Booksban megjelent publicisztika Szemerkényi Réka nagykövetasszonynak sem kerülte el a figyelmét, aki a szerkesztőknek címzett olvasói levelében fejtette ki, hogy a kép, amelyet a Princeton professzora Magyarországról festett, súlyosan torzít, tele van tárgyi tévedésekkel, és drámaian félreértelmezi hazánk szerepét a menekültválságban. Szemerkényi szerint a Fidesz bőven a jobbközép határain belül mozog, tagjai közt találhatók liberálisok és hagyománytisztelők is. Müller véleményét vészmadárkodásnak tartja, a valóság pedig szerinte az, hogy Magyarország teljesen átlagos, közepes méretű európai demokrácia, amelynek rendkívüli kihívásokkal kell szembenéznie.
A nagykövet levele azonban nem győzte meg a professzort, sőt, viszonválaszában Müller elsőként azt rótta fel Szemerkényinek, hogy noha súlyos tárgyi tévedésekkel vádolja őt, egyet sem említ konkrétan. A politológus azt is hangsúlyozta, hogy a gyűlöletkampányok, a civil szervezetek zaklatása, a menekülteknek segítő aktivisták támadása és a halálbüntetéssel kacérkodás mind azt mutatják, hogy a Fidesz valójában szélsőjobboldali párt. És ezen az sem változtat, hogy vannak mérsékelt tagjai. "Mint a legtöbb magyar tisztségviselő, ő is azt állítja, hogy a kormányát érő kritikák csak pártpolitikai célokat szolgálhatnak" - írta a nagykövet azon vádjára, hogy cikkével Müller csak a saját politikai céljait szolgálta; "az igazság ezzel szemben az, hogy számos pártfüggetlen szervezet, a többi között az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság és az EBESZ is aggasztónak tartja Magyarország eltávolodását a liberális demokrácia értékeitől."