Több vádlott koncepciósnak nevezte az ellenük hat évvel ezelőtt indított büntetőeljárást, amelyben a bíróság tervei szerint két hét múlva hirdeti ki ítéletét.
A per elsőrendű vádlottja, Székely Árpád volt moszkvai nagykövet arról beszélt: a térképre ránézve is látható Oroszország és Magyarország között a nagyságrendi különbség. Felidézte, az ingatlan értékesítésekor a Magyar Köztársaságnak követelései voltak Oroszországgal szemben: a KGST összeomlásából adódó veszteség, ingatlanügyek, továbbá a KGST két bankjába még a Magyar Népköztársaság által befektetett több millió dollár. Hangsúlyozta, ezek döntő többségét a magyar állam a mai napig nem tudta behajtani Oroszországon, úgy fogalmazott: "ezek az erőviszonyok, ezt látni kell".
Az eljárás során korábban kiderült, hogy az orosz főváros szívében, nem messze a kormányzati negyedtől található ingatlannak csak a felépítményi része volt a magyar állam tulajdona, a telek az orosz államé volt. Egy 1973-ban megkötött kétoldalú egyezmény értelmében pedig az orosz kormány egyetértése nélkül azt nem lehetett eladni vagy átengedni másnak, az orosz kormánynak tulajdonképpen vevőkijelölési joga volt, a védelem a per során azt hangoztatta, hogy az ügyben ezért nincs is értelme piaci értékről beszélni.
Székely Árpád külön kitért arra is, hogy szerinte az ügyészség szelektív módon kezelte a bizonyítékokat. Erre példaként említette, hogy a vádhatóság egyszer azt rótta a terhére, hogy nem volt meghatalmazása az értékesítésre, később pedig azt, hogy nem alkudozott a vevővel. Úgy vélte, az ügyészség elvonta a vádlottak védekezésének jogát azzal, hogy elutasította a védelem bizonyítási indítványait, alkalmilag válogatott a jogsegélyek között, továbbá azzal vádolta a vádhatóságot, hogy iratokat szivárogtatott ki a sajtónak, és számos nyomozati lépésről ők is így értesültek.
Székely Árpád mellett Horváthné Fekszi Márta, az egykori Külügyminisztérium volt államtitkára is azt hangsúlyozta, hogy nem követett el semmilyen bűncselekményt, sőt szerinte a per egyetlen vádlottja sem. Több évtizedes állami szolgálatáról úgy nyilatkozott: büszke arra, hogy az állam érdekeit szolgálhatta, akár beosztottként, akár vezetőként tette ezt. Hangsúlyozta: soha nem adott szóban utasítást, soha nem semmisített meg hivatalos iratot, munkáját átláthatóan, transzparensen végezte a külügyi apparátussal együtt.
Székely Árpádhoz hasonlóan ő is azt emelte, ki, hogy orosz féllel tárgyalni rendkívül bonyolult és komplex, az ilyen tárgyalások során "nem azonosak az erőviszonyok".
Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatója írásban nyújtotta be felszólalását, amelyet távollétében az eljáró bíró olvasott fel. E szerint Tátrai Miklós a mesebeli Mekk Elek egyik történetéhez hasonlította az ügyet, amelyben a tető, vagyis a konkrét ügyben a vád előbb elkészült, mint az azt tartó falak. Úgy vélte, a nyomozás nem tények, hanem egy az elsőrendű Székely Árpád által az állásából elbocsátott tanú és egy újságíró alkalmi szövetsége alapján indult, hamis okirati bizonyítékokon és látszatszakértőkön alapszik, a nyomozás eredménye pedig a kormányzat és az ügyészség együttműködése.
Császy Zsolt, az MNV Zrt. értékesítési igazgatója arról beszélt: "divatja van" annak, hogy a "politikai leszámolásokat büntetőjogi köntösbe öltöztetik". Azt hangsúlyozta: az eljárás alapbűncselekménye Székely Árpád ügyészség szerinti hűtlen kezelése, ugyanakkor nem történt bűncselekmény, így ő maga sem lehet annak bűnsegédje. Szerinte ebben az ügyben a hat éve húzódó eljárás már önmagában ítélet, és ugyancsak azt kérte a bíróságtól, hogy "igazságos felmentő ítéletet hozzon".
A per további vádlottjai ugyancsak azt kérték, hogy a bíróság bűncselekmények hiányában mentse fel őket.
A vád szerint 2008 márciusában az elsőrendű vádlott, Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet a felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott pedig erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, mentesíteni cselekménye büntetőjogi következményei alól. Az ingatlant ugyanis a magyar állam 23,7 millió dollárért értékesítette, ám a vevő nem sokkal később már ennek négyszereséért, több mint 100 millió dollárért adta tovább az ingatlant, ami miatt Oroszországban is indult büntetőeljárás.
Az ügyészség szerint az ügyletből a magyar államnak több milliárd forint meg nem térült hátránya keletkezett, hiszen a moszkvai ingatlan egy 2008-as - a védelem által vitatott - értékbecslés alapján több mint 108 millió dollárt ért.
A kirendeltség épülete Moszkva belvárosában, kormányzati épületek, drága szállodák és metrómegálló szomszédságában állt, nem messze a Moszkva folyótól.
Az ügyészség Székely Árpádot hűtlen kezeléssel, Horváthné Fekszi Márta volt államtitkárt hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, az MNV Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két, vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolja.
