Zoran Milanovic kormányfő a kampányban arra épített, hogy az ország gazdasága megindult felfelé a lejtőn. Nagyon mélyről kúsznak felfelé a mutatók, hiszen 2009 után majdnem négy évig volt recesszióban az ország gazdasága, s első ízben 2014 utolsó negyedévében tudott felmutatni 0,2 százalékos emelkedést. Az idei év első negyedévében a plusz már 0,5, a másodikban pedig 1,2 százalékos volt. Ezek óvatos derűlátásra okot adó számok, ám a lakosság még nem sokat érzékel a javulásból. Annál s inkább, mert a munkanélküliség továbbra is 15 százalék körüli. Az EU sem igazán elégedett a reformok elfogadásának ütemével.
Hogy az emberek azért a szépre emlékezzenek a szociálliberális kormány négy esztendejéből, a kabinet a finisben egy sor hangulatjavító döntést hozott, s több „nemzeti” témát vett át a jobboldaltól. Az egyik legfontosabb jogszabály a frankhiteleseket segítette: szeptember 30. óta a e hiteleket euróra váltják át. A közvélemény-kutatásokban a harmadik helyen álló, s egyre népszerűbbé váló „harmadik utas” párt, a Most szerint azonban ez az intézkedés sem megy túl messzire, s kunába kellene átváltani a hiteleket. A kormány intézkedése azonban így is sok pénzbe kerül a pénzintézetek számára, az Európai Központi Bank szerint 1,1 milliárd eurót kell előteremteniük ehhez. A svájci frank megerősödése a horvát hiteleseknek is nagy csapás volt, többen elvesztették lakásukat. Horvátországban 55 ezren 3 milliárd eurónyi hitelt vettek fel.
Három bank már perelt is a törvény miatt azzal érvelve, hogy szerintük ezzel megsértik az uniós jogot. Boris Lalovac pénzügyminiszter azonban mindenáron megvédené a jogszabályt. A pénzintézeteknek szeptember 30. után 45 napot kaptak arra, hogy kiszámítsák, mennyit kell a hitelezőknek visszafizetniük. Egyes esetekben pedig a bankokat a pénz visszafizetésére kötelezik. Vladimir Cavrak horvát közgazdász szerint a kényszerített átváltás populista lépés, amely „precedenst teremthet a jövőre nézve” – vélekedett a Der Standardban. Utalt arra, hogy azok, akik frankhitelt vettek fel, más elbírálás alá esnek, ami az igazságosságot sérti.
Azért az ellenzéknek sincs sok oka populizmussal vagy hatalommal való visszaéléssel vádolni a kormányt. Amíg a HDZ volt kormányon, virágzott a korrupció, amit börtönbe hamar visszakerült Ivo Sanader volt miniszterelnök esete is mutat. A HDZ a társadalom minden szegmensére rá akarta tenni a kezét. Tomislav Karamarko, az „Erős Horvátországért” nevű jobboldali koalíció listavezetője szerint „nem veszíthetjük el ezt a mérkőzést, győzelem előtt állunk. Egyszer s mindenkorra megszabadítjuk Horvátországot a kommunistáktól!” Ez az agresszivitást sem nélkülöző hangnem nem áll távol a HDZ-től, kivált az államalapítónak is nevezett néhai elnök, Franjo Tudjman országlása idején jellemezte.
Karamarkónak jó esélye van arra, hogy az ország következő kormányfője legyen, bár előnye nagyon megcsappant az utóbbi másfél hónapban a frankhitelek átváltásáról szóló törvény, a javuló gazdasági adatok, illetve a menekültválság populista megközelítése miatt. Az biztosnak tűnik, hogy egyik koalíció sem lesz képes kormányzó többségre szert tenni a következő parlamentben, így a mérleg nyelvét a diaszpóra három szavazata, a regionális pártok képviselői, a kisebbségek, s – ha bejut a parlamentbe - a horvát belpolitika Robin Hoodjának is nevezett Most képviseli.
Karamarko folyamatosan támadta Milanovic kormányfőt. A HDZ elnökének biztosan széleskörű tudása van politikai ellenfeleiről, mert egykor a titkosszolgálatot irányította. Ígéretekből az ő kampánybeszédeiben sem volt hiány. Adókönnyítéseket ígért, beruházásokat az infrastruktúrába, no és azt, hogy a minden egyes született gyermek után az állam ezer eurót fizet majd. A történész végzettségű Karamarko eddig mindig a háttérben tüsténkedett pártjában, most azonban reflektorfénybe kerülhet.
Milanovic az utolsó hónapokban változtatott imázsán. Az SDP kongresszusán rengeteg horvát zászlót lengettek. A hazafiasság ily módon való kifejezése eddig a jobboldalt jellemezte. Milanovic szerint kormánya nemcsak a gazdaságot állította növekedési pályára (baloldali koalíciója ezért is viseli a „Horvátország növekszik” nevet), hanem helyreállította a HDZ által megtépázott szabadságjogokat. A balliberális koalíciót az SDP-n kívül a liberális Horvát Néppárt (HNS), a nyugdíjasokat képviselő HSU tagja, továbbá három kisebb tömörülés alkotja. Az eddigi partner, az isztriai IDS két másik regionális párttal, a primorjei PGS-szel és a Rijekai listával fut neki a voksolásnak. Ugyanakkor a párt nem zárja ki a további együttműködést Milanoviccsal. S ez jelentheti a reményt a kormányfő számára. Baloldali koalíciója mintegy 60 mandátumra számíthat a 151 tagú parlamentben, de a legoptimálisabb esetben négy további képviselő csatlakozhat hozzá az IDS szövetségétől és a kisebbségektől. A HDZ viszont a diaszpóra képviselőire számíthat. Ez is fej-fej melletti küzdelmet vetít előre.
