- Ha sikeres lett volna az egészségfejlesztés három évtizede Magyarországon, akkor nem lennének ennyire rosszak az aktív korú lakosság halálozási mutatói. Hol bicsaklott meg ez a gondolat?
- A politikában, amely mindig a gyógyító egészségügyre figyelt, bár arra sem eléggé. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, az egészségfejlesztés kormányzati helyét az egymást gyorsan váltó tárcavezetők érdeklődése, ambíciója befolyásolta. Voltak jó terveink, 2003-ban született meg például az Egészség Évtizede népegészségügyi program, ami nagy lendülettel indult, később az erre szánt pénz lecsökkent. A 2011-ben megjelent Semmelweis Terv is okos javaslatokat tett, de az azóta eltelt években alig történt valami. Pedig vannak kész minták, köztük a legismertebb a finn észak-karéliai program, amellyel a szív-érrendszeri betegségek ellen már ágazatok közötti együttműködéssel vették fel a harcot és húsz év alatt látványosan javult a halálozási statisztikájuk. Erre idehaza is lett volna esély.
- Sokak szerint nálunk még az egy tárcán belül működő területek sem képesek szorosan együttműködni.
- Amikor 2010-ben megalakult a humán tárca, akkor ez volt a jelszó, de valójában minden ide tartozó területet lenyomtak a közigazgatási hierarchiában. A miniszter, majd a parlamenti és közigazgatási államtitkárok után következnek a szakállamtitkárok, akik a kabinetülésekre alig jutnak el, mert Orbán Viktor nem akar az egyes ágazatok sanyarú helyzetéről vitatkozni. Holott a népegészségügyben mindig akkor volt felfutás, amikor a nyitottabb kormányok mögé mertek nézni az orvoslásban jelentkező kockázati tényezőknek, vagyis hogy egyes jövedelmi csoportok miért betegebbek, mint mások. Ehelyett most a szakági vezetők a háttérben harcolnak egymással a csekély forrásokért.
- Folyamatosan változik a népegészségügyi intézményrendszer is. Jó az irány?
- Az ÁNTSZ meggyengült, területi szervei betagolódtak a politikai vezetés alatt álló kormányhivatalokba. Az erőforrás minisztériumban sincs szakember, hát még a többi tárcánál. A politikai alárendeltségre példa a sebtében meghozott törvénymódosítás, hogy a tisztifőorvos minden migráns kötelező szűrővizsgálatát elrendelheti. Még szerencse, hogy a józan országos főorvos asszony kijelentette, nincs járványveszély. Az egész csak lakossági hangulatkeltéshez kellett a kormánynak.
- Helyi és egyéni egészségtervek készítése kezdődött, egyelőre kísérleti programok keretében. Ez hozhat eredményt?
- Ezek használható technikák, de a településeknek nincs pénzük egészségfejlesztésre, a stadionok pedig nem ezt a célt szolgálják. Abból kellene kiindulni, hogy a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, márpedig a betegség és a szegénység kéz a kézben jár, az átélt gazdasági válság is növelte az egészségi kockázatokat. Akkor lehet érdemben foglalkozni a lakosság egészségi állapotával, ha tudomásul vesszük, hogy ezt meghatározza a jövedelmi helyzet, az iskolázottság és ha nem tudjuk csökkenteni az iszonyatos egyenlőtlenségeket, akkor nem tettünk semmit. Most a születéskor várható élettartamban 13 év a különbség a legjobb megye legmagasabb jövedelmi csoportjai és a legrosszabb helyzetű megye legalacsonyabb jövedelmű csoportjai között, ami iszonyú egy ilyen kicsi országban.
- Lakáspolitikában, családpolitikában sokszor elhangzik, hogy a kormány intézkedései csak a középosztályt célozzák. Igaz ez az egészségpolitikára is?
- Igen, de egy nem létező középosztálynak szólnak az üzenetek. Ahol a mindennapi megélhetésért, a lakhatásért, vagy a munkáért kell naponta küzdeni, ott nem azzal foglalkoznak az emberek, hogy melyik barna kenyeret válasszák. A népegészségügy az egészségben meglévő különbségek társadalmi hátterére fókuszáló programokkal kezdődne, ezek kidolgozására van szellemi kapacitás, számos egyetemen végeztek ilyen munkát, csak ma nincs politikai igény rájuk.
- Képez Magyarország elég népegészségügyi szakembert?
- Hat éve oktatok a Debreceni Egyetem népegészségügyi karán egészségpolitikát és azt látom, a magyar hallgatók egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni, így azután az érdeklődés is csökken. Ha a kormány tényleg prioritásként kezelné ezt a területet, akkor lenne kereslet népegészségügyi szakértőkre.
- Ki lehet jelenteni, hogy ha megszorítás kellett, akkor a népegészségügytől vettek el először?
- Ez politikai oldalaktól függetlenül így van. Pedig évtizedek óta bizonyított, hogy a rossz egészségstatisztikákban az ellátórendszer működése csak 10-15 százalékot tesz ki, sokkal nagyobb a szerepe olyan népegészségügyi tényezőknek, mint az életmódnak, a társadalmi hatásoknak, a környezeti tényezőknek, sőt a genetikának is. Más típusú gondolkodásra lenne szükség, társadalompolitikai személetre, ehelyett az ágazat vezetőiben a mindenkori kormányfők csak válságmenedzsert látnak.
- A mostani kormány nemcsak ellátó intézményekben gondolkodott, hanem adópolitikával is beavatkozott.
- A dohányzás visszaszorítása érdekében csak tiltó rendelkezésekkel, adókkal foglalkoztak és az egészségnevelés, leszoktatás területén kevés történt. A csipszadó például helyes törekvés, de ez legyen címkézett, célzottan megelőzésre kellene fordítani, ám erről nálunk szó nincs. A GDP arányos egészségügyi közkiadásokon látszik, hogy a kormány elhanyagolja az ágazatot, s ezen belül a népegészségügyet. Görögországon kívül nincs olyan európai uniós ország, amelyik a kormányzati kiadásokon belül kevesebbet költ az egészségügyre, s ezen belül megelőzésre, mint Magyarország. Az ágazat napi működőképessége van veszélyben. Próbálják palástolni, de nem zárható ki, hogy az utóbbi egy-két év romló halálozási statisztikái már ezt jelzik, bár az elemzéshez hosszabb időszakot kell majd vizsgálni.
- Népegészségügyi szempontból hogyan értelmezhető ön szerin az új egészségügyi államtitkár terve, hogy a lakosság igényeihez igazítja majd az ellátás struktúráját?
- Az biztos, hogy a magyar egészségügy szerkezete köszönő viszonyban nincs a lakosság halandósági, megbetegedési mutatóiból kiolvasható tényleges szükségletekkel, de egy kialakult struktúrát a mostani hiányok mellett nagyon nehéz megváltoztatni. Az, hogy előbb reformokat vezetek be és később kérek pénzt, ez illúzió, hiszen közben egyes területekről elfogynak az orvosok és ápolók.
- Több pénzt adnak az alapellátásnak, a rendszer gondjainak megoldását ebbe az irányba terelik, de közben ezen a szinten öregszenek ki leggyorsabban az orvosok. Van megoldás?
- Sokkal több pénz kellene és ezzel párhuzamosan olyan finanszírozási szisztémát érdemes bevezetni, amely nem azt díjazza, hányan jelentkeztek be a praxisba. Ha Kovács doktornál az átlagosnál kevesebb az agyvérzés, akkor ő nyilván figyel a betegei vérnyomására, amit el kellene ismerni.
- Mit tesznek jobban ott, ahol egészségesebbek az emberek, például a németeknél?
- Jobban figyelnek a leszakadókra, és például német társadalombiztosítók sokasága finanszírozza a megelőzést, nálunk szó sincs erről.
- Lát esélyt változásra?
- A politika sorsára hagyta az egészségügyet, s az új államtitkár sem tűnik fajsúlyosnak. Az ágazati szakmai és civil szervezetek nem erősek, a szakemberek valóságos exodusa zajlik, a beteg emberek saját túlélési technikákat dolgoznak ki. Ebben az összefüggésben a népegészségügy helyzete éppen olyan rossz, mint az ellátórendszeré.
