A hétfőn nyilvánosságra hozott vatikáni letartóztatások kapcsán kiderült, kik szivárogtattak ki titkos információkat a Szentszék pénzügyeiről, amelyekről két könyv is megjelenik majd, az egyik éppen ma. Felmerül azonban a kérdés, valóban azokat kapták-e el, akik a legnagyobb kárt okozzák a pápának? E tekintetben a kételyeink csak erősödhetnek. A PR-szakértő Francesca Immacolata Chaouqui és a spanyol prelátus, Lucio Ángel Vallejo Balda, azt állítják, hogy a pápának mindig csak segíteni akartak, ugyanazzal érvelnek tehát, mint egykor Paolo Gabriele, XVI. Benedek emeritus pápa kamarása, aki egy sor titkos dokumentumot a sajtónak átadva idézte elő három éve a Vatileaks néven híressé vált botrányt.
A napvilágra került dokumentumok, akár azok, amelyek a vatikáni pénzügyi visszaélésekről szólnak, vagy akár az a levél, amelyből kiderül, hogy 13 főpap milyen kemény támadást intézett a pápával szemben a családszinódus kezdetén, azt mutatják, milyen nehéz helyzetben folytatja a pápa szélmalomharcát. A két megjelenő könyv szerzője, Emiliano Fittipaldi és Gianluizi Nuzzi is azt közölték, hogy nem lejáratni akarták a pápát, éppen ellenkezőleg, segíteni kívántak neki.
A két letartóztatott nem olyan fontos szereplője a Vatikánnak, hogy képesek lennének a háttérből irányítani a történéseket. Lucio Ángel Vallejo Balda spanyol prelátus, Apostoli Szék Vagyonkezelőségének (Apsa) volt titkára, a gazdasági ügyek prefekturájának titkára. Bár az Opus Deihez áll közel, ez még nem feltétlenül bizonyítja, hogy ez a konzervatív mozgalom szervezkedne a pápa ellen. Bár ez sem zárható ki. Az ügy eddigi állása szerint túlságosan megrészegült egy a pápával év elején folytatott magánkihallgatástól, amelyen arra panaszkodott, hogy nincs összhang a Szentszék pénzügyi struktúráiban. Hatáskörét egyre többször túllépte, s időnként úgy lépett fel, mintha a pápa személyes megbízottja lenne. Tavaly áprilisban Chaouqui-val fogadást szerveztek 150 VIP-vendégnek a gazdasági ügyek prefekturájának teraszán, anélkül, hogy feljebbvalóikat értesítették volna erről.
Azután, hogy júliusban Libero Milónét nevezték ki a Vatikán revizorának, a Deloitte volt munkatársa hamar felismerte közvetlen kollégájának túlzott ambícióit, s elkezdte kiszorítani embereit a hivatalból. Amikor a revizor észrevette, hogy adatokat loptak el gépéből, azonnal értesítette a csendőrséget. Ez volt a letartóztatások kiváltó oka, bár nyilván az sem véletlen, hogy az őrizetbe vétel a két könyv megjelenése előtt történt.
A másik őrizetbe vett, Francesca Immacolata Chaouqui PR-szakértőként dolgozott a Vatikánban. Sokáig barátság fűzte a spanyol prelátushoz, férje révén, aki évek óta informatikusként dolgozik a Vatikánban, de az utóbbi hónapokban már neki is „sok” volt Balda prelátus ambiciózus fellépése. Ezért is segítette a nyomozásban a vatikáni illetékeseket, s engedték el hamar az őrizetből, bár egyes hírek szerint továbbra is házi őrizetben van.
Hogyan kerültek egyáltalán ők ketten a „vatikáni vérkeringésbe”? A pápa július 18-án saját kezűleg írt közleménnyel, úgynevezett kirográfiával pénzügyi biztonsági tanács (Cosea) felállításáról döntött Peter Brian Wells prelátusnak, a szentszéki államtitkárság általános ügyeivel megbízott tanácsosának a vezetésével. A négyhavonta összeülő bizottság tagjai között helyet kapott egyebek mellett Vallejo Balda. Utóbbi közbenjárására az akkor 30 éves Chaouquit bízták meg a testület sajtóügyeinek intézésével. Nem állíthatnánk, hogy kinevezése jó ötlet lett volna. Hamar kiderült, a hölgy még jóval kinevezése előtt olyan üzeneteket tett közzé a Twitteren, amelyek némiképp kínosak voltak a Szentszék számára. Különösképpen Tarcisio Bertone volt államtitkár vakarhatta a fejét, akit egy megjegyzésében korruptnak nevezett, s azt állította, hogy kétes üzletbe kezdett egy meg nem nevezett venetói céggel.
Másutt arra célozgatott, hogy XVI. Benedek emeritus pápa 2013 februári lemondása jelentősen megromlott egészségi állapotával hozható összefüggésbe. "Megerősíthetem, hogy XVI. Benedek már egy éve leukémiában szenved" - írta 2013 februárjában. Később kiderült, hogy a bejegyzés csak kacsa. Amikor az olasz lapok felfedezték korábbi, a mikroblogon megjelent "tuti infóit", azonnal töröltette Twitter fiókját. Azt állította, meghackelték azt.
Bár az ifjú hölgy és a spanyol prelátus, állításuk szerint, a pápa mellett állnak, az egyházfőnek elege lett az önjelölt barátokból, s az őrizetbe vételekről ő maga is kezdettől fogva tudott. Igaz, az ifjú hölgy azt is közölte kedden, semmi köze sincs a kiszivárogtatásokhoz, s meg akarta akadályozni a spanyol prelátust ebben. Facebook fiókján pedig azt írta, nem csapta be a pápát. Mindenesetre az Il Tempo szerint a pápa a botrányok hatására „bekeményít”. Demonstrálni kívánja, hogy a szabályokhoz mindenkinek tartania kell magát. Néhány hét óta van életben az a szabály, mely szerint az, aki találkozni óhajt vele, nem viheti magával mobiltelefonját, illetve semmilyen elektronikus eszközt.
Az a könyv, amely a kiszivárogtatott információk alapján készült, szerzője az olasz oknyomozó újságíró, Emiliano Fittipaldi, betekintést enged a Szentszék pénzügyi szempontból továbbra sem igazán átlátható világába. Már a mű címe („Avarizia”, avagy Kapzsiság) is sokatmondó. A szerző egy sor dokumentumot közöl, amely pénzügyi visszaélésekre enged következtetni. Kétes hírű olasz vállalkozók és cégek állítólag a Vatikán pénzügyi reformja után is fekete pénzeket rejtegetnek a Vatikánban, több millió euró értékben.
A könyvben górcső alá veszi a 2008-ban alapított Bambini Gesu nevű gyermekkórház ügyeit is. Az alapítvány egykor 23800 eurót adott ki arra, hogy egy charterjáraton Basilcata tartományba repítse Tarcisio Bertone korábbi államtitkárt, aki úgymond a kórház érdekében fejtett ki marketingtevékenységet. Egy fejezet szól a volt államtitkárnak a San Carlo Palotában található lakása felújításáról. A munkálatok 200 ezer euróba kerültek. Ezt azonban Bertone rendre hevesen tagadta.
Fittipaldi a karitatív célokat szolgáló Péterfillérek sorsával is foglalkozik, amelyet a hívek gyűjtenek a Vatikán számára. Szerinte ezek az összegek egy olyan alapba kerültek, amely nem szerepelt a Szentszék könyvelésében. A szerző ezzel kapcsolatban idézi az Európa Tanács pénzmosás elleni bizottsága, a Moneyval jelentését is, amely szerint a pénzt elsősorban a Kúria hivatalinak működtetésére, s nem karitatív célokra használta fel. A könyvben a szerző felveti George Pell, a gazdasági titkárság vezetőjének felelősségét is.
Fittipaldi kitér a vatikáni bank, az IOR ügyeire is. Mint írja, továbbra is százra tehető a gyanús bankszámlák száma, pedig Ferenc pápa rengeteg energiát fordított a pénzintézet átalakítására, működésének átláthatóbbá tételére. A vatikáni Pénzügyi Információs Hatóság (AIF) vezetője, René Brülhart ugyanakkor azt közölte, hogy e gyanús számlákat már befagyasztották.
A másik műben, amely ma jelenik meg, a Vatileaks aktáiról korábban író Gianluigi Nuzzi egyenesen azt írta, hogy a Vatikánban „a jó és a rossz harca zajlik”. A „Kereskedők a templomban” című könyvében azt írja, hogy a pápa és emberei állnak az egyik, s ellenfelei, a status quo képviselői a másik oldalon. A mű alcíme, „Ferenc pápa keresztútja” is sokatmondó. A könyv szerint a pápa által felállított, a Vatikán pénzügyeit vizsgáló bizottság számos visszaélésre derített fényt. Sok esetben arra sem találtak kimutatást, hogy a pénzt mire költötték. A szentté- és a boldoggá avatások során több millió dollár cserél gazdát ellenőrizetlenül – állítja a szerző.
Megszerezte az író a pápa 2013. július 3-i felszólalását, amely – állítása szerint – vádbeszédként hangzott. „Sosem beszélt egyházfő egy vatikáni ülésen ennyire keményen” – hangoztatta. A jelenlévők számára végtelennek tűnt az a 16 perc – közölte. A bíborosok nem is tudtak arról, hogy a Szentszék milyen súlyos gazdasági helyzetbe került. A pápa szót ejtett különböző építkezésekről, felújításokról, felfújt számlákról olyan munkákért, amelyeknél hatástanulmány sem készült. Az egyházfő azzal is vádolta a főpapokat, hogy az adományokat is meglehetősen nagyvonalúan kezelik.
Nuzzi arról is beszámolt, hogy a vatikáni nyugdíjbiztosításnál egy 800 millió eurós lyuk keletkezett. Szerinte fenyegetéseknek vannak kitéve azok, akik a Szentszék pénzügyeinek feltárásáért felelnek, s lehallgató poloskákat is elhelyeztek egyes hivatalokban. Nuzzi, aki korábban már több leleplező könyvet is írt, hangoztatta, hogy nem akart lejáratni senkit, csak be akarta mutatni az embereknek, mi zajlik a Szentszéknél a kulisszák mögött. A könyvében párhuzamot von a – mint fogalmazott – rejtélyes körülmények között elhunyt I. János Pál és Ferenc pápa között.
Ettore Gotti Tedesci, a vatikáni bank volt elnöke szerint azok, akik előidézték a Vatileaks II botrányt (már így nevezi a legutóbbi történéseket a Vatikáni Rádió is), ugyanazok lehetnek, mint akik XVI. Benedek idején a Szentszéknél a háttérből irányítottak. Szerinte a cél az, hogy kárt okozzanak a pápának, ezért környezetét célozzák. A bankár kétségeit fejezte ki annak kapcsán, hogy Balda lenne az agytröszt.
Marcello Semeraro, a pápa tanácsadó testületének titkára elmondta, nehéz megmondani, mi áll a kiszivárogtatások, a botránykeltés mögött. Úgy véli azonban, hogy azok állhatnak a háttérben, akik ellenzik a pápa újításait. „Ez azonban előre látható volt” – mondta a Corriere della Serának. A La Repubblica Francesco Coccopalmerio bíborost, a Pápai Törvénymagyarázó Tanács elnökét idézte, aki szerint az egyházfő nem hagyja, hogy zsarolják, nem lehet feltartóztatni őt. A legnagyobb kérdésnek azt tartja, hogy a két illető saját szakállára, vagy megrendelésre cselekedett-e. Nem biztos, hogy valaha is választ kapunk erre, még ha a pápa eltökéltségéhez, kitartásához és szándékaihoz kétség sem férhet.