Az Ebola-járvány 11 313 halálos áldozatot követelt a nyugat-afrikai országokban - áll az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2015. október 18-án kiadott jelentésében. Ugyanakkor jóval többen mint korábban bármikor, mintegy 17 ezren élték túl a betegséget. De sokan szenvednek a betegség különböző utóhatásaitól. A gyakori tünetek között vannak a látásproblémák, fejfájás, hajhullás, hallásvesztés, gyomor- ízületi fájdalmak, szédülés, alvászavarok és krónikus fáradtság. Előfordulnak rövid távú emlékezet-kiesések és más memóriazavarok.
A nők közül többeknek elmaradt a menstruációja. Ezeket a tüneteket immár „Ebola-utáni szindróma” gyűjtőnéven emlegetik. Miután egyre kevesebb az új fertőzés, az orvosoknak most ezeket az egészségügyi problémákat kell megoldaniuk. Egyelőre nem világos, hogy mik okozzák a tüneteket – maga a vírus, az immunrendszer heves reagálása, vagy pedig az erős gyógyszerek mellékhatásai. Az orvosok jelenleg e tünetek gyakoriságából, illetve tartósságából próbálnak következtetéseket levonni.
Egy, a 2007-es ugandai Ebola-járvány 49 túlélőjén végzett tanulmány számos hasonló, hosszú távú utóhatást regisztrált két évvel a fertőzés után, mint amilyeneket a nyugat-afrikai betegeknél, annak ellenére, hogy Ugandában az Ebola-vírus egy másik alfaja pusztított. A közelmúltbeli guineai járvány 105 túlélője közül szinte mindenki étvágytalanságra és reumás lázra panaszkodott. Libériában is folyik tudományos adatgyűjtés a betegség tartós következményeiről. A kutatók a PREVAIL Partnerség a libériai Ebola-vírus kutatására program keretében többek között azt vizsgálják, hogyan alakul ki az immunrendszer védekezése a túlélőkben.
A közelmúltban egy skót ápolónőt, aki 2014 végén kapta meg a fertőzést egy Sierra Leone-i segélymisszióban, kritikus állapotban szállították ismét kórházba Londonban. Úgy tűnik, hogy a vírus képes megmaradni és szaporodni a gyógyultnak hitt testben. A Libériában dolgozó orvosok arra is kíváncsiak, hogy a túlélők átadhatják-e a vírust szexuális úton vagy más közeli kapcsolattal, miután már kigyógyultak a betegségből. Ez annál is inkább elképzelhető, mert még kilenc hónappal a gyógyulás után is találtak vírusnyomokat a túlélők spermájának genetikai anyagában.
A PREVAIL kutatói öt éven át vizsgálnak 1500 túlélőt és további 6000 embert a környezetükből, elemzik vérüket, könnyeiket, verítéküket és spermájukat. Különösen nagy hangsúlyt fektetnek a szemproblémákra, amelyek tipikus következményei az Ebola-fertőzésnek. Ugyancsak fontos eleme a kutatásnak a várandós és a szülő nők állapota. A túlélők között 50 olyan nőt vizsgálnak a monroviai központban, akik közül 16-an szültek, a többiek pedig még várják gyermeküket. Az orvosok arra a kérdésre várnak választ, hogy a csecsemők, illetve a magzatok megkaphatják-e szüleiktől az Ebola-vírust.
Mindazonáltal még nem tisztázott, hogy miként lehet felvenni a harcot ezekkel a tünetekkel. Az orvosok egyelőre nem tudják, hogy mely pontokon kell támadniuk a vírus ellen. „A szemproblémák összefüggésben lehetnek azzal a ténnyel, hogy az Ebolavírus megmaradhat a szemgolyóban, amelyet viszonylag jól véd az imunrendszer” – vélekedett a Neue Zürcher Zeitugnak Stefan Becker, a Marburgi Egyetem professzora, a Német Virológiai Társaság szakértője. A kutatók például az egyik páciensnél, akinek többször is szemgyulladása volt, felgyógyulása után kilenc héttel az Ebola-fertőzés után megtalálták a vírus egyes elemeit szeme csarnokvízében.
A vírus egy másik „rejtekhelye” lehet az ízületi folyadék, amely Becker szerint magyarázatot adhat a túlélők ízületi fájdalmaira. De az sem kizárható, mondja a német szakember, hogy a hosszú távú következmények okai az immunrendszer reagálásával járó károsodások. A hallásvesztés például más vírus-fertőzés, például a Lassa-láz velejárója is, tehát nemcsak az Ebola vírusra jellemző. Miként a krónikus fáradtság is tipikus tünet lehet különböző fertőzéseknél.
A vírus bizonyos esetekben megmarad a testben, és az a tény, hogy például az étvágytalanság, a fejfájás, vagy az ízületi fájdalom az akut Ebola-fertőzés tünetei is, azt jelenti, hogy az „Ebola utáni szindróma” kifejezés nem teljesen pontos. Inkább a betegség krónikus fázisáról lehet szó, amely az akut szakaszt követi. Egyes szimptómáknak számos más oka is lehet. A betegség okozta trauma, a hozzátartozók elvesztése, az a társadalmi kiközösítés, amellyel a kórházból való visszatérés után szembesülnek, szintén mély sebeket okozhatnak.
Még az is előfordul, hogy egyes egészségügyi intézmények visszautasítják a korábbi Ebola-betegek utókezelését. Ugyancsak nehezen elképzelhető a visszatérésük a mindennapi életbe, amely gyakran kemény fizikai munkát jelent, a betegség okozta kimerültség után. Éppen ezért a WHO következő akciótervének egyik sarkköve a túlélők pszichológiai gondozása. A legfontosabb feladat persze mindenekelőtt az Ebola-fertőzések nullára csökkentése és ennek megtartása. A túlélők számára még nem érkezett el ez utóbbi pillanat.
