Tízezrek ünnepelték az utcákon az AKP meglepően nagyarányú választási győzelmét, s a párt visszaszerzett abszolút többségét. Recep Tayyip Erdogan elnök teljes választási stratégiáját híven jellemzi első reakciója. Mint fogalmazott, az eredmény „erős válasz” a betiltott Kurd Munkáspárt (PKK) számára. Később a külföldi médiát sem felejtette el ostorozni. Erdogan július óta a PKK elleni harcot helyezte a kampány középpontjába, s úgy tűnik, sikeres is volt ez a stratégia. Jellemző például, hogy egy felmérés szerint az október elejei, véres ankarai merényletet, amelyben több mint százan vesztették életüket, a megkérdezettek mintegy negyede szerint a PKK hajthatta végre, s nem az Iszlám Állam. Ez azt igazolja, hogy az AKP emberei hatékonyan mosták össze az iszlamistákat a kurd fegyveresekkel.
Ebben természetesen fontos szerepet játszott az egyoldalú hírközlés is. Az állami televízióban alig kapott megszólalási lehetőséget az ellenzék, az AKP politikusai, s természetesen Erdogan elképesztő túlsúlyban szerepeltek a hírműsorokban. Nem véletlen az sem, hogy az Amerikában élő prédikátor, Fethullah Gülen által fémjelzett médiumok ellen is éppen a voksolás finisében lépett fel kemény kézzel a hatalom. A demokrácia szempontjából a választás egyedüli pozitívuma, hogy négy párti maradt a parlament. A kampányban a kormánypárti illetékesek mindent elkövettek azért, hogy egyenlőségjelet tegyenek a PKK, s a júniusban a parlamentbe bejutott kurd párt, a HDP közé, s kiejtsék a parlamentből a tömörülést. Egyben a nacionalista MHP-től is sok szavazót oroztak el a nyíltan nacionalista, demagóg kurdellenes politikával.
A szavazócédulák feldolgozása során mindkét párt központjában nagy idegesség uralkodhatott. Az első eredmények bejövetelekor az MHP még a tíz százalékos küszöb alatt állt. Mivel először a távoli, keleti, jobbára kurdok által lakott régióból dolgozzák fel a szavazatokat (ezekben a körzetekben korábban is zártak a szavazóurnák), a HDP tíz százalékos feldolgozottság után még körülbelül 16 százalékon állt, de ahogy jöttek az eredmények Közép-Törökországból, úgy csökkent rohamosan a HDP szavazati aránya. Ötven százalékos feldolgozottságnál már egyre inkább az volt a kérdés, bekerül-e egyáltalán a törvényhozásba a kurdok pártja, 87 százaléknál pedig nagyon rezgett a léc, hiszen 10,3 százalékra süllyedt, vagyis alig 0,3 százalékkal haladta meg a bejutási küszöböt.
Ennek az az oka, hogy egyes régiókban, különösen az ország középső részén, a HDP szinte nem létezik. A fővárosban, Ankarában például kimutathatatlan a párt támogatottsága, de még a nyugat-törökországi kikötővárosban, Izmirben is, amely az ellenzéki szociáldemokrata CHP fellegvárának tekinthető. A HDP szerencséje az volt, hogy a végén érkeztek az európai országrész eredményei, s Isztambulban például viszonylag sok támogatója van a kurd pártnak. Igaz, a metropoliszban elért 10,27 százalékos eredménye elmaradt a várakozásoktól. Tudni kell ugyanakkor, hogy a HDP nemcsak a kurdok, hanem néhány török liberális támogatását is élvezi, programja egyebek mellett az azonos neműek kapcsolatának elismerését is magában foglalja.
A választási eredmény azért aggasztó a jövőre nézve, mert megerősíti Erdogan azon elméletét, amely szerint a diktatúrát idéző lépések, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó intézkedések, a már-már háborús helyzet, a félelem gerjesztése szentesíti az eszközt, hiszen eléri vele célját, megerősíti hatalmát. Erdogan már évekkel ezelőtt eljutott arra a szintre, hogy nem érdekli őt a demokrácia, kizárólag saját hatalmi bázisának kiépítése foglalkoztatja, ezért semmitől sem riad vissza. Igazi ellenállásra sem belföldről, sem pedig külföldről nem számíthat. Törökország szerepe felértékelődött mind az Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió számára.
A szíriai orosz légicsapások megkezdése óta új helyzet állt elő a Közel-Keleten, s Barack Obama lépéskényszerbe került a szíriai válság megoldása kapcsán. Múlt héten ezért az amerikai elitegység ötven tagjának Szíriába küldéséről döntött. Ez azonban inkább csak kapkodásnak tűnik az amerikai elnök részéről, s nem egy átgondolt stratégia részének. Bár a múlt heti bécsi Szíria-konferencián sok kérdésben egyetértésre jutott Washington Moszkvával, a döntő témakörben nem, vagyis nincs megállapodás arról, hogy Bassár el-Aszad elnök milyen szerepet játsszon egy átmeneti, vagy már az Iszlám Állam által megtisztított Szíriában.
S itt jön a képbe Erdogan. Obama hozhat bármilyen új döntést Szíriát illetően, törekvéseit csak akkor koronázhatja bármiféle siker, ha a régióban fontos szövetségesre tesz szert. E tekintetben adja magát a NATO-tag Törökország. S bár a kampányban az AKP részéről hallani lehetett Amerika-ellenes felhangokat is, Ankarának sem áll érdekében, hogy összerúgja a port Washingtonnal, hiszen mind gazdasági, mind politikai szempontból félig-meddig az Egyesült Államokra van utalva. Erdogan biztos győzelme tudatában még erőteljesebben követelheti Aszad elnök távozását Szíria éléről. Mivel Ankara befolyása a térségben csekélynek aligha nevezhető, a török elnök szavára Moszkvának is oda kell figyelnie. Amennyiben azonban Aszad sorsát illetően a jövőben sem hajlandóak kompromisszumra, úgy egyre valószínűbbé válik, hogy Szíria a felosztás sorsára jut.
Az Európai Unió, bár bírálatokkal illeti Erdogan kormányzási stílusát, szintén óvatos csendben figyeli a törökországi történéseket. Az AKP nagyarányú győzelme ugyanis a legkisebb rossz az Unió számára. Az EU vezetői úgy látják, hogy a menekültkérdésben, a menekültek visszafogadásának ügyében könnyebben meg tudnak állapodni Erdogannal akkor, ha sikerül megerősítenie hatalmi bázisát. Egy olyan bizonytalan török belpolitikai helyzet az Uniónak sem lett volna jó, mint amilyen a júniusi voksolás után alakult ki. Brüsszel szerint Erdogan – néhány milliárd euró fejében – hajlamos lesz a megegyezésre. Kemal Kilicdaroglu megítélése ambivalens voltak az EU-ban. A legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokrata CHP vezetője, bár hitet tett a demokrácia mellett, a menekültkérdés kapcsán élesen bírálta az Európai Unió azon elképzeléseit, hogy Törökországban hozzanak létre újabb menekülttáborokat.
Mindenki elégedett lehet – mondhatnánk. A nemzetközi szereplők szemet hunynak a törökországi demokráciaellenes intézkedések felett, sem Washington, sem Brüsszel nem tiltakozik amiatt, hogy az AKP győzelméért milyen súlyos árat kellett fizetnie a lakosságnak. A kormánypárt háborús retorikája vezetett az októberi ankarai merénylethez, s ha ehhez hozzávesszük a nyári suruci terrortámadást, csak ebben a két terrorakcióban több mint 130 személy vesztette életét. S akkor még nem szóltunk a PKK akcióiról, amelyeket dél-törökországi rendőrőrsökkel szemben hajtottak végre.
A török ellenzéki média egy sor választási szabálytalanságról számolt be. A Cumhuriyet című lap azt közölte, hogy Göynücek városának polgármestere, az AKP politikusa, órákkal az urnák megnyitása előtt adta le szavazatát. A kurd Firat hírügynökség arról számolt be, hogy az AKP a nagyrészt kurdok által lakott Adiyman tartományban pénzt ajánlott a voksokért cserébe. A Today’s Zaman közlése szerint néhány választókörzetben, köztük Isztambulban is, rendszám nélküli gépkocsikkal küldtek embereket szavazni. A lap ezzel kapcsolatban a CHP főtitkárát, Gürsel Tekint idézte, aki azt közölte, hogy ez semmiképpen sem tekinthető jó ómennek.
Az elmúlt néhány hónap történései alapján még a legderűlátóbbak sem gondolhatják azt, hogy Törökországban a választás után hirtelenjében jobbra fordul az emberi jogok helyzete, vagy előbb-utóbb kedvező fordulat történjék a török-kurd viszonyban. Éppen a helyzet rosszabbodása várható. Ahmet Davutoglu miniszterelnök választási győzelmi beszédében arra utalt, hogy elnöki köztársaságot vezetnének be, amelynek élén ki más is állna, mint Recep Tayyip Erdogan. Bár az abszolút többséget simán megszerezte az AKP-t, az alkotmányozó többségről lemaradt. Mégsem zárhatjuk ki, hogy a parlamenten keresztülviszi az akaratát a kormánypárt. Összesen 330 szavazatra van szükség a törvényhozásban ahhoz, hogy népszavazást rendezzenek ebben a kérdésben, s mint látjuk, az AKP nem ismer lehetetlent, már ami a belpolitika manipulálását illeti…
Megmozdulások Diyarbakirban
Heves összecsapások voltak a kurdok által lakott Diyarbakirban a tüntetők és a rendőrség között. A megmozdulások résztvevői a levegőbe lőttek azt követően, hogy kiderült: Erdogan pártja nagy fölénnyel győzött, s az elnök megerősödve jött ki az előrehozott választásból. A rendőrség könnygázt vetett be a tüntetőkkel szemben, akik a HDP helyi székházánál gyűltek össze. Néhány demonstráló köveket dobált a rendfenntartókra, s autógumikat gyújtottak fel.
Lelkendeznek a piacok
Óriási lelkesedés volt tapasztalható a török értéktőzsdén tegnap a nyitáskor. A XU100-as tőzsdeindex két év óta nem látott mértékben gyarapodott. Már a nyitáskor 5,4 százalékkal emelkedett. A helyi valuta, a líra, a következő napokban a kereskedők kedvenc valutája lesz. Hétfőn szinte percek alatt 2008 óta a legnagyobb mértékben erősödött. Rá is fért az emelkedés a nemzeti valutára, mert az elmúlt hónapokban folyamatosan döntötte meg a negatív rekordokat a dollárral szemben. A Société General szerint jelenleg egy dollár 2,72 lírát ér, ami majdnem négy százalékos erősödésnek felel meg. Az elmúlt néhány hónapban a líra értéke tartósan közvetlenül a hármas szint alatt volt a dollárral szemben. A líra-euró átváltás 3,1-es szinten volt.
