Szentimentalista picsogás erről a szörnyű, szörnyű mai világról… (...) Van ugyebár nekünk egy szép farsangi hagyományunk. Nem vagyok néprajzkutató, se kultúratudomány sztyudent, de annál a gondolatnál, hogy „farsang”, minimum két halmaz jelenik meg a lelki szemeim előtt: a kereplős, birkabundás, mohácsos, busójárásos halmaz; és a csillámporos, álarcosbálos, velencés, karneválos halmaz. Tehát egészen eddig is be tudott öltözni bárki bárminek egy évben egyszer – buggyant amcsi hagyományok lelkes átvétele nélkül. Kicsi és nagy, így és úgy, drágán és olcsón, ki tudta élni a jelmezbe bújós vágyait. (Alias minden fekete hajú lány fel tudott venni miniruhát a tél közepén, hogy megmutassa, hogy ő aztán angyalka, és minden szőke hajú lány fel tudott venni miniruhát a tél közepén, hogy megmutassa, hogy ő aztán ördögöcske.)(...) Most évente kétszer lehet üzletet csinálni a beöltözősdiből! (...)Ez erős motivációt nyújt ahhoz, hogy megtámadd az üzleteket, és új ruhákat, parókákat, csápokat, matricákat, szőröket és bőröket, csillámokat és ragasztókat vegyél. Külön gyerekszekció is van. Bizony, a magamutogatók mellett a gyerekes családokból lehet a legjobb redőny – őket lehet a legjobban lehúzni…(...)