Az új faj a "keresztségben" a Pliobates cataloniae nevet kapta, ám a tudósok csak Laiának becézik az apró nőstényt. Összesen 70 csont és csonttöredék került napvilágra, a leletek külön érdekessége, hogy a fosszília korához képest viszonylag jó állapotban maradt fenn a majom koponyája. "Egy apró majmot kell elképzelnünk, méretre akkorát, mint a ma élő gibbonok közül a legkisebbek" - magyarázta David Alba, a tanulmány első szerzője.
Laia koponyája inkább a gibbonéra emlékeztetett, mintsem az emberszabású majmokéra, olyanokéra, mint az orangutánok, gorillák vagy a csimpánzok, és a jelenkori főemlősökkel összehasonlítva sokkal primitívebb fogazattal rendelkezett. Kezdetlegesebb volt csontos hallójáratának szerkezete is.
Míg a koponya a gibbonéra emlékeztetett, Laia testarányai lényegesen különböztek a hosszúkarúnak is nevezett majmokétól. Sokkal rövidebb karokkal és kézfejekkel rendelkezett, viszont csuklója és könyöke a ma élő főemlősökére hasonlított. Felső végtagjai segítségével képes volt a fákon közlekedni, ám ezt sokkal lassabban és "megfontoltabban" tette, mint a ma élő gibbonok, mozgása sokkal inkább a mai lajhármaki-alkatúakra emlékeztetett.
Mint David Alba kifejtette, az evolúció során a gibbonok és az emberszabású majmok útja a 20 millió és 15 millió évvel ezelőtti időszakban vált el egymástól, ez azt jelenti, hogy a Pliobates catalaniae kora miatt semmiképp sem lehetett az utolsó közös ős. Előfordulhat azonban, hogy olyan főemlőstől származik, amely közvetlenül az evolúciós elválás előtt élt.
"A jelek szerint a Pliobates cataloniae a feltételezettnél sokkal nagyobb szerepet játszott a jelenkori főemlősök törzsfejlődésében, mint korábban feltételeztük. Segítségével képet kaphatunk arról, hogy milyen is lehetett ez a közös ős" - fogalmazott David Alba.