A lengyel baloldalnak és a demokratikus jobboldalnak nem volt jó válasza az ordítóan nagy társadalmi és területi különbségekre, a rendpártot áhító általános bizonytalanságra. Nem tudtak mit kezdeni az érzelmi és közösségi kapaszkodók utáni vággyal, aminek ellenfeleik olcsó és silány táplálékot dobtak. Nem lesz könnyű a jobboldalnak sem, most ők szakadtak darabokra. Nagy baj, ha azt hiszik: végül is csak testvérvitában vannak. Ha a demokratikus konzervatívok nem vállalják fel a saját térfelükön a küzdelmet, mindig a radikálisabb, a veszélyesebb fog győzni. De a baloldalnak is látnia kell: szép, szép a pártszövetség, megkerülhetetlen is, de ha nincs mögötte szélesebb civil választói mozgalom, nem látszik rajtuk a saját múltjukkal is szakító morális kérlelhetetlenség, megette a fene. Mégoly rokonszenves baloldali jelszavaik is üresen puffognak, ha „csak” baloldaliak. Fico is baloldali. Csak nem elég modern, nem elég európai, nem szabadelvű.