Angela Merkel a karácsonyt sem éri meg kancellárként. Felbomlik a nagykoalíció. Végnapjait éli a CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD együttműködése. Sokféle ezekhez hasonló elmélet látott napvilágot az elmúlt hetekben a menekültválság miatt. Kétségtelen tény, hogy a kancellár és pártja, a CDU népszerűsége jelentősen, mintegy öt százalékkal csökkent, miközben az SPD-é nem változott, 25 százalék körüli maradt. A kereszténydemokraták tagságát rendkívüli módon megosztotta Merkelnek a menekültek befogadását szorgalmazó magatartása, s egyelőre a közvélemény-kutatók sem látják, hogy a CDU népszerűségvesztése tovább folytatódik-e, vagy megáll.
A koalíciós feszültség nem Merkel és Sigmar Gabriel pártja, az SPD viszonyában merült fel, hanem a két konzervatív testvérpárt, a CDU és a CSU torzsalkodik egymással. A keresztényszocialisták elnöke, Horst Seehofer bajor miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy néhány héten belül csökkentsék a menekültek számát az országban. Seehofer egyetlen alkalmat sem szalaszt el arra, hogy nyomást gyakoroljon ebben a kérdésben a kancellárra. Szerdán ismételten felszólította Merkelt arra, tartsa keretek között a bevándorlást.
Szerinte a kérdés arról szól, működőképes-e az állam, vagy csődöt mond. Mint fogalmazott, nem járható út az, hogy a menekültek csak úgy „maguk alá gyűrjék” Bajorországot. Mint mondta, ezt a terhet már nem tudják sokáig viselni. A bajor parlamentben elmondta azt is, hogy jogilag és politikai szempontból is mindenre fel vannak készülve. A Bild napilap szerint ez azt is jelentheti, hogy a CSU visszahívja minisztereit a kormányból, s akár kilép a koalícióból. Ezt Seehofer egyébként sem cáfolta, csak annyit közölt, hogy nem fűz kommentárt találgatásokhoz.
Kemény bírálatok érték a CSU-t a bajorországi szociáldemokraták és a Zöldek részéről. Megengedhetetlennek nevezték, hogy káosz jellemzi a menekültek ellátását Bajorországban, az osztrák határszakasz közelében. „Nem fordulhatna elő, hogy 200 menekültet 24 órán keresztül téli fagyban egy hídon tartsanak. A segítőket jobban kellene koordinálni, a menedékkérőket a regisztrációs központokhoz kellene szállítani. Joachim Herrmann bajor belügyminiszter visszautasította az ellenzék vádjait, „szemtelenségnek” nevezve azt. Szerinte a kialakult helyzetért Ausztria a felelős.
Seehofer szombaton Angela Merkellel találkozik, vasárnap pedig a koalíció három pártja tart egyeztetéseket. Ez lesz az első ilyen hármas nagykoalíciós csúcs a menekültválság kitörése óta. A bajor kormányfő reményét fejezte ki, hogy a koalíció gondjait orvosolni tudják a hétvége folyamán. Kizárta ugyanakkor, hogy pártja bármiféle engedményt tegyen ebben a kérdésben. Mit is jelent ez? Seehofer olyan táborok, tranzitzónák létrehozását követeli az osztrák határ közelében, ahol azoknak nyújtanának menedéket, akiknek nincs esélyük a letelepedési engedély megszerzésére. Seehofer ragaszkodik az EU külső határai védelmének megerősítéséhez, valamint a Törökországgal való megállapodáshoz. Ankara szerinte is kulcsszereplő a menekültválság megoldásában.
Amennyiben a hétvégén nem születne megállapodás a koalíció pártjai között, a CSU elnöksége hétfőn tárgyal a lehetséges forgatókönyvekről. Seehofer nem árult el konkrétumokat arról, milyen lehetőségeket vesznek számba. Múlt héten azonban meglebegtette azt is, hogy beperli a kormányt a karlsruhei alkotmánybíróságnál. Felvetődött lehetőségként, hogy Bajorország önhatalmúlag lezárja ausztriai határszakaszát, illetve az is, hogy a területére érkezett menekülteket más tartományokra szállítják át vonattal. „Mindenszentekkor meglátjuk majd, hogy Berlin kész-e teljesíteni a menekültválság visszaszorítását célzó bajor követeléseket” – jelentette ki fenyegetően a bajor miniszterelnök.
Mennyire kell komolyan venni Seehofer fenyegetését, ha úgy vesszük, ultimátumát? Mi történne, ha Seehofer valóra váltaná fenyegetését, s kilépne a koalícióból? Angela Merkel III. kormányában a mezőgazdasági- és élelmezésügyi (Christian Schmidt), a közlekedési (Alexander Dobrindt) és a gazdaságfejlesztési (Gerd Müller) tárcát vezeti keresztényszocialista politikus. A CDU/CSU frakció összesen 311 képviselővel rendelkezik a 622 tagú Bundestagban, az SPD 146-tal. Az abszolút többséghez tehát 312 képviselő kell.
Amennyiben kilépne a CSU 45 képviselője a konzervatív frakcióból, amire azért meglehetősen csekély az esély, a koalíció még így is 412 képviselővel rendelkezne. Önmagában tehát a CSU nem tudja megbuktatni Angela Merkel kormányát. Tegyük hozzá azt is, hogy Bajorországon kívül nem siránkoznának a CSU esetleges kilépése esetén, hiszen a többi tartományban nem örvendenek kivételes népszerűségnek az egyébként csak ebben a tartományban létező keresztényszocialisták.
Angela Merkel nyugalomra int. „Nem lehet a váltót egyik pillanatról a másikra átállítani” – figyelmeztetett a kancellár. Ez a mondata többször is elhangzott a menekültválság súlyosbodása óta. Eddig nem is nagyon reagált Seehofer fenyegetéseire. Ugyanakkor, mint láthatjuk, a CSU nem is jelent igazi fenyegetést számára. Nem a bajor testvérpárttól kell tartania, hanem saját CDU-jától. Tegyük fel, hogy Seehofer hétfőn bejelenti: mivel nincs megállapodás, visszahívja három miniszterét.
Ez esetben Merkel, aki kedden számol be a frakció előtt a hétvégi történésekről, kemény bírálatokra számíthatna. A kereszténydemokraták tagságának egy része ugyanis Seehoferhez hasonlóan igen ingerült és türelmetlen, már ami a menekültkérdéssel kapcsolatos kancellári politikát illeti. Elviekben tehát nem zárható ki, hogy a CDU-n belülről szervezkednek Merkel ellen.(Annak idején ő is úgy lett a CDU első embere, hogy nyíltan kétségbe vonta Helmut Kohl politikáját.)
Hangsúlyozzuk azonban, nagyon csekély, egészen minimális az esély arra, hogy Seehofer szakítana a kormánnyal. Stratégiájára általánosságban is jellemző, hogy hangzatos dörgedelmekkel áll elő, de aztán nem történik semmi. Azt sem állíthatnánk, hogy fagyos lenne a kancellári hivatal és München viszonya, hiszen gyakran beszél telefonon egymással Merkel és Seehofer.
Ezzel a populizmussal erőteljesen kacérkodó politikával Seehofer csak saját pártját hozza nehéz helyzetbe. Nem véletlen, hogy az euroszkeptikus Alternatíva (AfD) éppen Bajorországban a legnépszerűbb: a tartományban mintegy 10 százalékos a jobboldali radikális párt megítélése, ami már önmagában katasztrófával érhet fel a CSU számára. A párt elkötelezett hívei azonban úgy vélik, hogy ez nem Seehofer elhibázott stratégiájára vezethető vissza. Ha nem viselkedne időnként saját kormánya ellenzékeként „akkor az AfD már húsz százalékon állna” – mondogatják.
Seehofer taktikája tehát nem feltétlenül csak a kormánynak szól, hanem a bajorországi választóknak is. A CSU jelenleg 43 százalékon áll a tartományban, ami éppen elég lehet az abszolút többséghez, de már ennek a szélén billeg. Egy-két százalékos csökkenés már azt jelentené, hogy egy esetleges bajorországi választást követően a CSU koalíciós partnerre lenne utalva. A CSU az ötvenes évek eleje óta egyetlen alkalommal került 43 százalék alá a tartományban, 1954 novemberében, de ennek is már 61 éve. Azóta 2008-ban érte el legrosszabb eredményét, amikor 43,4 százalékot kapott.
Seehofer stratégiája egyszerű: minden felelősséget Berlinre akar hárítani. Nemrégiben a müncheni parlamentben is visszautasította azt, hogy bármilyen felelősséget vállaljon a menekültválságért. Egyelőre kérdés, sikerül-e közös nevezőre jutniuk a nagykoalíció pártjainak.