Eléggé vicces, ahogyan a kormányzat tényleg pofátlanul igyekszik alkalmi vételként eladni a nemzet talpa alól az anyaföldet. Csak ezen a tréfán viszonylag kevesen röhögnek. Ahogyan a külföldiek elől védik a szántókat, felér egy lármafán kikiabált hirdetéssel.
Csókos Béla, ha épp nem a saját bérleményét veszi meg, immár kiszemétkedheti a tulajdont mástól, mert erre az ő kedves kormánya trükkösen így rendelkezik.
A bűvészeket azért szeretjük, mert varázsolnak, és nem vesszük észre a trükkjeiket. Pedig annó Rodolfó kifejezetten arra intett bennünket, hogy csak a kezeit figyeljük, mert csal. Igaz, ő legfeljebb zsebórát cuppantott ki a zsebünkből, meg tárcát, de a végén visszaadta, nevettek, tapsoltak a nézők.
Mái zsebórája nem kerül vissza a népnek, sem a kiürített buksza, sem a nyugdíjkassza, sem a biogazdaság, sem más.
Rodolfó előtt is volt ilyesmi, földdel, jószággal, s az akkori kommunisták is trükkösen a „nagy közösbe” nyúlták a magánságot. Lett belőle téesz, népbolt, satöbbi.
Nem pont ide tartozik, de Rodolfóra kattintva olvasom egy bűvészblog apróhirdetéseit, és szinte a magyar nemzeti férfi-kormánymelegben érzem magam. Mert mit is lehet itt vásárolni? Csupa olyasmit, amire e hatalomnak szüksége lehet. „Eladó egy nőlebegtető szerkezet!” „Jó állapotban lévő nőkettévágás eladó!” „Nyakátszúrás eladó.” „Test kettészedés kompletten! Fejlevétel trükk ruhával együtt!”
Magyarázni sem kell, ez a valóság. Bár a fejlevétel manapság még csak nem is trükk…
Csupa alkalmi vétel.
