;

Sas József;Zsebrepacsi;

- Közelkép - Zsebrepacsi

Hittem is, meg nem is a korábbi hirdetést, hogy Sas József búcsúzik a kabarétól: ez lesz az utolsó fellépése. Hittem is, meg nem is az újabb hirdetést, amely tudtul adta, hogy a Sas Fészekben folytatódik az egyetlen pesti politikai kabaréműsor: Zsebrepacsi címmel. Vidám botrányország alcímmel játsszák a legújabb Sas kabarét, szeptember vége óta. Ha már van politikai kabaré (ki tudja meddig), így ismét vettünk jegyeket és barátainkkal együtt elmentünk rá.

Hittem is, meg nem is a meteorológiának, hogy nem fog esni az eső, és úgy szakadt az égből, hogy semmit se ért az esernyő, mire a Fészek fedele alá értünk. Vidáman szárítkoztunk az előtérben, és nagyon jól jött az a csöpp lélekmelegítő, amelyet az előtérből nyíló étteremben vehettünk magunkhoz. Hittem is, meg nem is, hogy az új kabaré felülmúlja a korábbi színvonalát. A miniatűr színpad előtt ülve az első percekben még éreztem a magamhoz vett lélekmelegítő hatását, így annak tulajdonítottam azt a nevetést, amelyet a háttérfüggönyre festett országhatár sziluett (Uitz Péter műve) kiváltott: minden településnév „-felcsútra” végződött. Így igyon az ember eső után alkoholt, hogy még egy viccet sem hallott és már is nevetnie kell! Mások is nevettek.

Hittem is és nem is, hogy a szokásos zenei bevezető után következik a már bevett politikai poén-sorozat színész párosokban: Aradi Tibor–Varga F. József, Beregi Péter–Baranyi László, Ress Hajnalka–Plásztán Anett. A nézőtéren fokozatosan forrósodik a levegő és fogy az oxigén a sok tapstól és nevetéstől. Sas József fellépése váratlanul drámaira változtatta a vidámságot. Madách Az Ember tragédiájára épült szöveggel – versben - bravúrosan mutatja meg a mai közélet valós képét és megoldhatatlannak tűnő súlyos gondjait. A nézőtéren már a többség körbenézett: „Úristen! Ez is lehet kabaré?!” – amikor Sas Józsitól elhangzik a klasszikus befejező mondat, és jön a katarzis. Vastaps.

Hittem is, meg nem is a barátaim közlését, hogy a szünetben nem működik a Fészekben a büfé. Bementünk a büfébe, és tényleg nem működik. Közben vigasztalanul szakadt az eső. Hittem is, meg nem is, hogy a második rész visszahozza a jókedvünket. A zene visszaállította az eredeti állapotot a nézőtéren: harsány nevetések és nagy tapsok kísérték a színészpárok jól begyakorolt számait. Sas József és társulata humorral győzi le a hétköznapjainkat és az ünnepeinket is uraló visszaéléseket, korrupciókat, lelketlenségeket, kivagyiságokat. Elhittem nekik, hogy a közéleti sötétségben is tudnak reményt nyújtani kisembereknek.

Az Írók Boltjában mutatták be Agárdi Péter Napvilág Kiadó gondozásában megjelent Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847–2014 című kötetét.  A bemutatón a könyvet Standeisky Éva történész és Bozóki András politológus méltatta. Milyen is a mi nemzeti kultúránk, s egyáltalán fontos-e, érték-e számunkra? Honnan jöttünk, hová tartozunk, s merre menjünk? Kelet vagy Nyugat? Magyarság, európaiság vagy globalizáció? Befogadás vagy kirekesztés; feloldódás vagy gazdagodás?