Természetesen nem maradhatott ki a költő, aki először itt írta verse alá a Petrovics helyett a Petőfi nevet. Gyakran találkoztak pápai diákok abban a régi kollégium melletti kis házban, amit ma is Petőfi háznak neveznek. Abban az időben a költő elsősorban még színi pályára készült, diáktársa és rokona, Orlai Petrich Soma készült költőnek, Jókai pedig éppenséggel festőnek. Mint tudjuk nem így lett. Természetesen sok szó esik az Esterházy családról, akik a város és környék urai voltak, valójában nagyon sokat köszönhet Pápa az ő „uralkodásuknak”.
Azt viszont alig tudja a közvélemény, hogy két miniszterelnököt is adott a város. Gyurcsány Ferencet még csak ismerik, de azt, hogy Tisza István Esterházy Móricnak adta át – egy rövid időre – a kormányt, akit erős antifasiszta elkötelezettsége miatt a nácik Mauthausenbe deportálták, amit túlélt, de a Rákosi korban csak sírásásból tudott megélni, míg 1956-ban el nem hagyta az országot. Ferenczy Sándorról, az orvosról külön könyvben emlékezett meg Kerecsényi, abból az alkalomból, hogy miatta Pápára utazott látogatóba Freud Zsigmond.
Ugyancsak külön könyvecskében számolt már be a szerző Nagy Lászlóról, aki diákéveit ugyancsak Pápán töltötte. A mai polgármester kezdeményezte és Kerecsényi a könyvben lelkesen támogatja – úgyis mint a város képviselő-testületének tagja -, hogy hozzák haza Amerikából az ott elhunyt Sulyok Dezső, a kitűnő kisgazda politikus, a város egykori polgármestere, hamvait és ünnepélyes körülmények között helyezzék örök nyugalomra hazája földjén.
