A szociális érzékenységben nem jeleskedő, állítólagos kereszténységükkel mégis úton-útfélen kérkedő kormánypárti politikusok bizonyára ismerik Lázár feltámasztásának történetét az Újszövetségben. Az evangéliumi szöveg tanúsága szerint a farizeusok a csodás esemény hatására sem térnek meg, sőt: konokságukban odáig merészkednek, hogy a feltámasztott Lázár megölését is tervbe veszik.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert jelenleg ugyanez a konokság munkál Lázár Jánosban is. A Miniszterelnökséget vezető miniszter egy kereskedelmi televíziónak adott interjújában kijelentette: hiába állapította meg a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, hogy az Ökotárs Alapítvány tevékenysége mentes volt minden szabálytalanságtól, ő meg van győződve arról, hogy az érintett alapítvány működése törvénytelen.
Mindannyian tudjuk, hogy a kormánytól független, tehát valóban civil szervezetek puszta léte is zavarja a rezsim tisztségviselőit, ellehetetlenítésük érdekében nem riadtak vissza az utóbb indokolatlannak bizonyult demonstratív rendőri fellépés elrendelésétől sem. Ebben az esetben azonban nem csupán arról van szó, hogy egy kormánypárti politikus hatalmi gőgjében kétségbe vonja egy független vizsgálat eredményét. Az adóhatóság tekintélyének rombolása rossz üzenet a társadalomnak, hiszen tovább csökkenti a magyar állampolgároknak általában az állami szervekbe vetett amúgy sem túl nagy bizalmát. Ez a bizalmi deficit károsan befolyásolhatja akár a korrupciós mutatókat is hazánkban.
A fülkeforradalom után elkezdődött úgynevezett „elszámoltatás” kudarca bebizonyította nekünk, hogy tulajdonképpen koncepciós eljárások sorozatáról volt szó. Az ítéleteket szinte megelőlegezték még az eljárások előtt, és csak a harmadik hatalmi ág képviselőinek tisztessége, szakmaisága akadályozta meg, hogy a baloldali politikusok ellen indított, gondosan megtervezett kirakatperek során a vád a legtöbb esetben összeomlott. A jelek szerint azonban a boszorkányüldözésnek még nincs vége. Célkeresztbe került a civil szféra, mint a tehetetlen és megalkuvásra hajlamos parlamenti ellenzéknek a kabinetre nézve jóval veszélyesebb alternatívája.
Lázár János ominózus megnyilatkozása a tények figyelmen kívül hagyásáról, rögeszmés gondolkodásról tanúskodik. Nagyon is ismerős ez a jelenség a Fidesz politikusainak, illetve szimpatizánsainak körében. Az Orbán Viktor számára máig megemésztetlen 2002-es törvényhozási választások után hiába derült ki, hogy a voksolás szabályos voltához kétség sem férhet. Egy ötvenhatos veterán, utóbb a Fidesz országgyűlési képviselője kijelentette, ő semmi szín alatt nem hisz „a kommunistáknak”.
Felhívnám azonban Lázár figyelmét arra, hogy az állampolgárok ostobának nézése ma már inkább visszatetsző magatartás, csupán az elvakult hívők egyben tartását szolgálja. A létminimum környékén élő négymillió magyar egyre inkább rezisztens a hatalomtechnikai trükkökkel szemben. És ha az Orbán-kormány továbbra sem változtat szegényellenes politikáján, ők fogják meneszteni 2018-ban.
