Múlt héten ismét nagyot durrant a román korrupcióellenes harc. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) újabb ügyben kérte a képviselőház engedélyét Elena Udrea volt turisztikai miniszter letartóztatásához. A Basescu-kedvenc szőke bombázót először februárban vádolták meg és helyzeték előzetes letartóztatásba. Most valóságos maffia tevékenységgel vádolják, azzal hogy 3,8 millió euró csúszópénzt fogadott el egy üzletembertől, hogy annak cége birtokolja továbbra is az elektromos energia adásvételének kétoldalú szerződését a Hidroelectricával, a román energiaszektor vezető vállalatával.
Az ügyet az teszi kiemelten fontossá, hogy azonnal felmerült a kérdés – Traian Basescu tudtával vagy háta mögött folyt mindez? A vélemények megoszlanak, de nagy a tábora azoknak, akik úgy vélik, maffiaállam működött, amelyben az elnök tudta nélkül sem a magasszíntű hivatali korrupció, sem az igazságszolgáltatás nem mozdult. Az, hogy Udrea ellen ilyen komoly vádat emeltek, vélik sokan, azt jelenti, hogy Basescu körül szorul a hurok, a DNA igazi célpontja a tavaly decemberben leköszönt, de a politikai élet élvonalába a napokban visszatért volt elnök.
Ám, ha így van, akkor a független igazságszolgáltatás mégsem annyira független – korábban Basescu irányította, most pedig egyelőre nem tudni ki is áll pontosan e hadjárat mögött, ki mozgatja valójában a szálakat. Egyesek szerint ügyészállam lett Románia, mások szerint a Securitate utód hírszerzés, a SRI áll mindezek mögött. Olyan vélemények nem igazán vannak, hogy az új államfő, Klaus Johannis lenne most a tényleges „erős ember”, de tény, hogy pártját, a jelenlegi ellenzék fő erejét nem rengette meg a DNA. A fő célpont a kormányzó Szociáldemokrata párt és a Basescut követő egykori demokrata liberálisok. Romániai román és magyar újságírókat kérdeztünk,de az ügy zavarossága és az ebből fakadó bizonytalanság okozta félelem miatt névvel nem vállalták a vélemény nyilvánítást.
Egy ellenzéki, korábban Basescu-párti román kolléga arra a kérdésre, hogy független-e a DNA, ha pedig nem akkor ki irányítja, úgy vélekedett, az ügyészek a pillanatnyilag hatalmon lévőknek engedelmeskednek, az ő akaratuknak vetik alá magukat, azzal „vannak jóban”, aki épp kormányoz – ha a PSD, akkor a PSD szolgáivá válnak, Basescuba és az övéibe rúgnak. Amíg Basescu volt a csúcson addig hallgattak, nem látták Elena Udrea és környezete korrupciós ügyeit, de most sorra veszik elő a naftalinból a régi dossziékat”. Az viszont a Basescu érdeme, hogy megengedte, hogy az igazságszolgáltatás, a DNA és az ügyészek tehessék a dolgukat.
„Amikor szabadon engedte az udvaron a kutyákat, vagyis az ügyészeket, Basescu nem gondolt arra, hogy azok ellene fordulhatnak, vélekedett. Arra, hogy most ténylegesen ki mozgatja a szálakat, ki a korrupcióellenes harc valódi „rendezője”, ő sem tudott egyértelmű választ adni. Mert a korábbi forgatókönyvbe egyáltalán nem illik bele az a kép, hogy a Victor Ponta vezette szociáldemokrata kormány idején sorra hullnak a fejek a PSD-ben, miniszterek, polgármesterek és más szociáldemokrata tisztségviselők kerülnek rács mögé vagy vád alá, sőt maga a miniszterelnök is a vádlottak padjára került egy eléggé gyenge lábakon álló ügyben.
(A miniszterelnököt adócsalásban, pénzmosásban és közokirat-hamisításban való bűnrészességgel valamint az összeférhetetlenségi szabályok megsértésével vádolják. A vádpontok Ponta 2007–2008-as ügyvédi tevékenységére vonatkoznak, amire a kormányfő mostani képviselői mentelmi joga nem terjed ki, hiszen abban az időszakban „civil” volt. A DNA szerint Ponta ténylegesen el nem végzett ügyvédi szolgálatokért vett fel havi 2-3000 eurós honoráriumot a később szenátorrá választott Dan Sova ügyvédi irodájától, majd a felvett összeg igazolásául beszámolókat hamisított, más ügyvédek tevékenységi beszámolóját lemásolva. Sova Ponta minisztere lett, jelenleg ő is vádlott más ügyben.)
Románia történetében most történt meg először, hogy hivatalban levő kormányfő ellen emelnek vádat, Adrian Nastaset mandátuma lejárta után vádolták meg és ítélték el. (Egyes vélemények szerint Basescu államfőként szabályos keresztes hadjáratot folytatott a PSD, s elsősorban egykori ellenfele, Nastase ellen.) A korábbi gyakorlat alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a PSD és a kormány gyakorolna nyomást a korrupcióellenes ügyészségre, akkor is Ponta lenne a célpont?
A román újságíró szerint az hogy most mindkét irányba, a jelenleg kormányzó szocialisták és Basescu környezetében is lecsapott a DNA, látszólag azt jelzi, hogy, mint fogalmazott a kolléga, „felébredt az ügyészekben a tényleges függetlenség vágya”, de függetlenségük továbbra is korlátokba ütközik. Személy szerint úgy gondolja, hogy az általános tendencia az igazságszolgáltatás normalizálására, a függetlenségre való törekvés, ami jó és üdvözlendő, ám kétségtelenül egyes ügyészek még mindig várnak és kapnak politikai megrendeléseket, utasításokat. Azt viszont kategorikusan ki meri jelenteni, hogy ez már nem olyan mértékű, mint a korábbi – jobb és bal - kormányok idején, és már azt sem lehet állítani, hogy a DNA testületként politikai megrendelésre dolgozik. Állítja, korábban is voltak „tyúkügyek” hatalmi berkekben is, a látszat kedvéért, de az igazi nagy cápák, mint például Udrea is, érintetlenek voltak.
A Ponta ügyről úgy vélekedik, hogy először is érthetetlen, hogy miért épp ezt vették elő annyi év távlatából, és miért épp most? Vélhetően azért, mert még egyes ügyészeknek valaki-valakik felé törleszteniük kell. A vádak ugyan nagyon gyengék, de érezhetően elegendők ahhoz, hogy hangulatot teremtsenek, hogy ellehetetlenítsék a vádlottat.
Elena Udrea első vád alá helyezése óta folyamatosan hangoztatja, hogy politikai leszámolás folyik, amiben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) mozgatja a szálakat, biztosítja a kreált vádakat. A nagy halak esetében valóban sokszor hihetetlen összegek keringenek a médiákban, legtöbbször nem is bizonyítódik, de ez az évek óta tartó kontrolálatlan vagdalkozás, a hivatalos vád megfogalmazása előtti kiszivárogtatás a sajtóba mindenképpen sikeresen hozzájárult ahhoz, hogy a teljes román politikai és köztisztviselői osztály korrupt. Az erdélyi román újságíró kolléga hangsúlyozta, hogy igencsak kellemetlen az a látszat, hogy Romániában mindenki korrupt, és ez annak köszönhető, hogy 1990 óta az egymást váltó bal és jobb kormányok egyaránt ellenőrzésük és befolyásuk alá vonták a „független” igazságszolgáltatást, saját kormányzása idején mindkét oldal azt tett, amit akart. „Most ennek fizetik az árát mindnyájan”, mondta.
Véleménye szerint a vádak hitelessége is ezért kérdőjelezhető meg, de Udrea esetében ezúttal hihetőknek tűnnek. „Az elnök kedvence lévén Udrea érinthetetlennek képzelte magát, lopott és csalt az igazságszolgáltatást leigázó politika menedékéből.” A román hírtévék és rádiók betelefonálós műsoraikban is feltették a kérdést, hogy ki az Udrea-ügy tényleges célpontja: a román politika szépasszonya vagy rajta keresztül Basescut próbálja becserkészni az ügyészség? És ki az igazi felelőse ennek az energiaszektor révén a nemzetbiztonságot is érintő korrupciós ügynek? S bár a DNA népszerűsége az egekben van Romániában, s a nagyközönség független intézménynek tartja, érdekes módon a hallgatók többsége állítja, hogy Udrea korrupt, de csak ürügy, az igazi célpont pedig Basescu, aki körül egyre látványosabban szorul a hurok.
Ugyanígy látja kollégánk is, aki azt is hozzátette, hogy bár Basescu beiratkozott az általa még elnöki mandátuma idején, Udrea elnökletével létrehozott néppártba, a PMP-be, de mégha dédelgetne is nagy álmokat a politika élvonalába való visszatérésről, egy esetleges újabb elnökválasztási megmérettetésről, lemondhat róla, akkor is, ha őt személyesen nem vádolják meg, és nem ítélik el, ugyanis a környezetében sokasodó korrupciós botrányok lenullázták az imidzsét. Interjúalanyunk hangsúlyozta, vélhetően ezt ő is tudja, a politikába való visszatérést Basescu arra próbálja felhasználni, hogy politikai üldöztetést kiálthasson, ha őt is célkeresztbe veszi komolyan a DNA.
Egy erdélyi magyar, a bukaresti viszonyokat jól ismerő, ugyancsak név nélkül nyilatkozó újságíró is azt erősítette meg, hogy egyelőre még minden nagyon zavaros, nincsenek megbízható információk, különböző elméletek keringenek arról, hogy ki is az igazi célpont. „Én is csak tapogatózom a sötétben és konteókat gyártok. Még februárban, amikor Udreat először előzetesen letartóztatták megfogalmazódott, hogy ő lenne az, akin keresztül Traian Basescuhoz el akarnak jutni. Olyan vélemények is voltak akkor, hogy Basescura Washingtonból még nem érkezett meg a „kilövési engedély”.
Valószínűleg e késés miatt engedték ki és váltották fel az előzetest Udrea esetében a sokkal enyhébb rendőri felügyeletre (egyébként jogosan, de kit érdekel itt a jog?). Ha most ismét bekaszlizzák, az két dolgot jelenthet: vagy megérkezett az engedély, vagy annak kibocsátását akarják megsürgetni (mellesleg, de ennek megint csak nincs politikai relevanciája) valóban vannak megdönthetetlennek látszó bizonyítékok ellene, egyre nyilvánvalóbb, hogy az elnök rajta keresztül (is) gyűjtött pénzt magának és pártjának. Az is kétségtelennek tetszik, hogy Iohannis minden erővel igyekszik konszolidálni a hatalmát és ebben a volt államfő zavarja őt”, mondta forrásunk.
A román korrupcióellenes harcban az amerikai vélt vagy valós szál nem első ízben jelenik meg. Ez annak tudható be, hogy bár Románia és a román politika sohasem volt Európai Unió ellenes, Traian Basescu nem Brüsszelt, hanem Washingtont tekintette elsőszámú partnernek. Az amerikai-román stratégiai partnerség, a Deveselura telepített amerikai rakétavédelmi pajzs, a Kogalniceanu-i bázis átengedése az amerikai csapatoknak fontossá tette Basescut Washington számára. Sokan ennek tulajdonítják, hogy az amerikai adminisztráció sohasem emelte fel a szavát azért, hogy Basescu 9 éves mandátuma alatt folyton feszegette az alkotmányosság határait és elnöksége idején a Korrupcióellenes Ügyészség érdekes módon mindig csak a vele szemben álló táborban talált „nagy halakat”. Ám tény, hogy az EU és Brüsszel sem kifogásolta, sőt dicsérte a Basescu által politikai programként meghirdetett és nagyon sajátos módon vívott román korrupcióellenes harcot, annak ellenére, hogy egyre több esetben kiáltottak politikai kirakatpert a vádlottak, a pártok és időnként a média is.
Vádlottak padján Iliescu
Emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt bűnvádi eljárást indított a legfőbb ügyészség Ion Iliescu ellen az 1990. júniusában történt bányászjárás-ügyben. A volt államfő elleni eljárás újraindítását múlt szerdán jelentette be a nyomozóhatóság, csütörtökön már ki is hallgatták a 85 éves politikust. Iliescu az első román államfő, aki ellen bűnvádi eljárás indult. Ugyanebben az ügyben a vádlottak padjára került az 1989-es forradalom másik vezéralakja, Petre Román, a rendszerváltás utáni első román miniszterelnök és Virgil Magureanu volt hírszerzési igazgató is. Mindannyiukat a bukaresti Egyetem téri diáktüntetés erőszakos leveréséért vonják felelősségre, mivel a megmozdulás során lőfegyver okozta sérülések következtében négy ember meghalt és három megsebesült. A bányászjárásnak azonban több halálos áldozata volt és többszázan megsérültek. A bányászok Iliescu hatalomban tartásáért vonultak a román fővárosba.
A katonai ügyészség szerint Iliescuék szándékosan provokálták ki az erőszakos cselekményeket az ellenzékkel való leszámolás érdekében. A katonai ügyészség a 2000-es évek közepén több mint ezer tanút hallgatott ki a bányászjárás ügyében, kivizsgálta, milyen parancsok alapján, hogyan léptek fel a karhatalmi erők, de 2007-ben egy alkotmánybírósági döntés nyomán az ügyet a civil ügyészekre bízták, akik - formai hibákra hivatkozva - 2009-ben vádemelés nélkül lezárták az aktát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly szeptemberben az 1990-es atrocitások kivizsgálására és kártérítésre kötelezte a román államot.
