Simonné Gercsényi Gabriella korunk embere és a női egyenjogúság élharcosa. Már azzal kivívta magának ezt a címet, ahogyan a neve bekerült a köztudatba: „csak úgy eszébe jutott” beadni egy népszavazási indítványt a vasárnapi zárva tartás megszavazásáról. Ahogyan nyilatkozta, „éppen arra járt”, s azt szeretné, hogy azok is megszólalhassanak, akik támogatják a már meglévő törvényt.
Oknyomozó riporterek hada eredt a nyomába, egészen a tordasi házáig kísérték, benéztek az udvarára, faggatták az ismerőseit, talán még arra is kíváncsiak voltak, hol járt óvodába és ki volt az első szerelme.
Aztán az egyik kereskedelmi televízió tudósítása után megpróbáltam megfejteni a rejtélyt. Simonék kiskereskedők, a családnak van egy falusi boltja, amelyet vasárnap is nyitva tartanak, mert nekik megengedi a törvény. A hölgy arról szeretett volna népszavaztatni, hogy ha a tulajdonos úgy gondolja, lehessen zárva tartani a boltját vasárnaponként. Nem értettem, már miért ne tarthatná zárva a boltot, ha akarja?
Ha pártkötődései nincsenek, akkor csak egy indoka lehetett: fél ellentmondani az urának. Simon úr biztosan foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy a bolt vasárnap is nyitva legyen, mert a környékbeliek így szokták meg, és elég nagy ilyenkor a forgalom. Gabriella asszony pedig azt szeretné, ha bezárhatna, ha vasárnap reggel, mint a tescos kolléganők, nyugodtan feltehetné főni a húslevest, aztán szépen frizurázva elmehetne a templomba, majd a finom ebéd után kicsit szunyókálhatna, kipihenhetné az egész heti nyitva tartás fáradalmait. És milyen jó lenne, ha a „nép” is támogatná…
Kicsit sajnálom Simonnét, visszadobták a javaslatát.
