A bolond lány előadása Domján Edittel a címszerepben és partnereként Márkus Lászlóval, az egykori Madách Kamaraszínházban legenda. Vannak produkciók melyekből jobbára csak egy-két alakítás emléke marad fent, de az nagyon. Marcel Achard krimi-komédiája eleve szerepdarab, vagyis nagyon nincs is más célja, minthogy hálás, kimondottan tetszetős feladatot adjon a színészeknek. Lehet ezt lenézni, de nem érdemes, mert, ha a színészek kitűnő játéklehetőséget kapnak, az már önmagában kellemes estét eredményezhet.
És persze azért csak van némi közlendő, hiszen, ha egy cselédlányt igaztalanul gyilkossággal vádolnak, és ő talpraesett őszinteséggel, szimpatikus belevalósággal, fergetegesen gyors észjárással, kivágja magát a bajból, akkor ez olyan, mint amikor a népmesékben a háttérbe szorított legkisebb lány kikecmereg a csávából. És ennek mindenki örül, mert arra biztat bennünket, hogy erre mi is képesek vagyunk, ha pedig netán nem, akkor is jólesik ezt nézni.
Karinthy Márton jobbára ilyen műveket mutat be a Karinthy Színházban. Néha csinál rendhagyót, de alapvetően kellemes produkciókkal rukkol elő, amelyeknek azért a mélyükön csak van némi magvas közlendő, bár nem annyi, hogy színész és néző egyaránt ne érezze jól magát a színházban. Nem ígér többet, mint amennyit teljesít. Megbízható színvonalon szállítja az ő kedves közönségének azt a tudatot, ha hozzá valaki jegyet vált, kellemesen tölti majd az idejét. Nem lesz világmegváltás, erőszakosan durva szembesítés a rögvalóval, de nem lesz ízléstelen ripacskodás sem, s adódnak figyelemreméltó színészi teljesítmények. Ez is lehet a színház egyik funkciója - 33 évig így üzembiztosan működtetni egy magán teátrumot, önmagában is jelentős teljesítmény. A krisztusi korba ért Karinthy Színház zsúfolt házakkal játszva, érezhetően örömet szerez a nagyérdeműnek.
A bolond lányt akkor érdemes játszani, ha van egy telitalálatnak számító címszereplő. Földes Eszter remek. Maga a megtestesült őszinteség. Nincsenek manírjai. Hihető róla, hogy ami a szívén, az a száján. Hihetők a zsigeri felháborodásai, amikor igazságtalanságot észlel. Azon nyomban mondja a magáét, bárki képébe vágja, amit gondol. Hirtelenségéből számos képtelen, groteszkbe forduló szituáció adódik egy olyan világban, amiben mismásoláshoz, hátmögöttiséghez szoktak. Ha a sundám-bundám, a kéz kezet mos a bevett szokás, akkor egy őszinte ember szokatlanul furcsa, akár nevetséges, miközben valóságos kis forradalmárnak számít. És lám-lám, itt a könnyedségben elrejtőző mégiscsak fontos mondandó. Hiszen a Mihályi Győző által alakított főügyész-helyettes kerek perec közli a hozzájuk frissen került vizsgálóbíróval, hogy csak akkor remélheti, hogy boldogul náluk, ha a lányt hozza ki bűnösnek.
A derék vizsgálóbíró pedig rögtön látja, hogy a napnál is világosabb, hogy ő aztán a legkevésbé bűnös. És karrierjét kockáztatva is fényt derít az igazságra. Szabó P. Szilveszter, akit bár musicalekben szoktuk meg, mind jobb prózában is: megmutat egy olyan embert, aki maga sem gondolta volna, hogy van benne ennyi kurázsi. De rájön, ha gerinces akar maradni, ha szeretne még a tükörbe nézni, nem tehet mást, minthogy összegyűjti minden bátorságát. Persze, hogy belehabarodik a lányba, hiszen ki ne tenné, de van annyira tisztességes, hogy nem babrál ki az Eke Angéla által megformált feleségével sem. Csonka András olyan milliomost játszik, kellő képmutató undoksággal, akinek a feje tetején és a füle mögött is vaj van.
És naná, hogy adni próbálja az ártatlant. Csonka dupla játéklehetősége, hogy az úrhoz megszólalásig hasonló kajla törvényszolgaként is domboríthat. Bozó Andrea a milliomos luxus göncökben pompázó, hamar zavarba hozható felesége. Szirtes Gábor pedig az a törvényszéki írnok, aki mindent elég jól lát, de általában igyekszik tartani a száját, mert nem akar lapátra kerülni. Karinthy Márton biztos szakmai tudással, élvezetes, könnyed, szórakoztató előadást hozott létre. Nem vállalt többet, és amit vállalt, pontosan teljesítette. Elégedetten távozik a publikum az előadásról.
