A kötetlen csevej során elsősorban a meglepő leigazolás hátterét igyekezett boncolgatni a két beszélgetőtárs, Murányi András, a Népszabadság főszerkesztője és Borbély Zoltán újságíró, kommunikációs szakember. Alinda pedig minden kérdésre válaszolt, méghozzá hűen ahhoz a képhez, ami az elmúlt öt-hét évben kialakult róla. Szerinte tud hiteles lenni a Hír Tv-nél is, számára amúgy is az a mérvadó, hogy értékes közéleti-kulturális beszélgetőműsort vezethessen. A kizárólag újságírókból álló közönség előtt megvallotta: vihette magával megszokott szerkesztőjét, vendégeit pedig maga választhatja ki.
Tudatos és örömteli döntése, hogy nem csupán a megszokott arcokat kívánja meginvitálni, hanem igyekszik nyitni a fiatal művészek, a kevésbé ismert személyek felé is. Így került asztala másik oldalára Totth Benedek, a kiváló elsőkötetes szerző, egy harmincas kultúraszervező újságíró, egy ifjú történész és a legutóbbi adásban Gárdos Péter filmrendező 89 éves édesanyja, akinek megindító holokauszt-történetét saját fia dolgozta fel. Alinda nem csinált ügyet abból sem, hogy leigazolás miatt kapott hideget-meleget is. Habár köztudott, hogy nem kerüli a konfliktushelyzeteket, mégis azt vallja, a konfliktus csak ésszerű keretek között hasznos, akkor is csak, mint eszköz. Az igazán meglepő bejelentés csak úgy mellékesen szökött ki belőle: "Megvetem, ami hírgyártás gyanánt történik a közmédiánál.
" Először nekünk mondta el, hogy nagy vágya, hogy egyszer a közmédiát vezethesse, méghozzá valóban szakmai szempontok szerint, tisztességesen. A Junior Prima Díjjal is elismert műsorvezető a beszélgetés után azt is elárulta, a hírtévés közönség még nem annyira vevő a fiatal vendégekre, de reméli, munkája meghozza a gyümölcsét. Mi sem kívánhatunk mást a műsorvezetőnek, aki remélhetőleg a világra kíváncsi és olyan őszinte beszélgetőtárs marad, aki továbbra sem kezeli kényes témaként elképzeléseit, érzéseit. Mert lássuk be, az mégiscsak nagyon szimpatikus, hogy ország-világ előtt kijelenti, bizony nem ismeretlen érzés számára az irigység sem.
