A negyven éves séf, aki Baszkföldön három Michelin csillagos étteremben alapozott, igencsak szabadon ereszthette ott a fantáziáját, amiből irigylésre méltóan sok van neki. Valóságos ételkölteményeket komponált. A baszk hagyományok izgalmasan ötvöződtek a magyar tradíciókkal. Előtte Huszár a Mák Bisztrót tette híressé, naponta változó, a pillanatnyi ihletnek, és az aznapi piaci felhozatalnak is teret adó étlappal, a maga bámulatos impulzitásával.
A Mákból rapid módon távozott, a Zonát is sokak meglepetésére hagyta ott. A Konyha a másik meglepetés, ami látszólag nem illik hozzá. Itt nincsenek bonyolult fogások, és a legdrágább főétel 3500 forint, de van 1200-ért is. A Gozsdu Udvarhoz közeli helyet sok fiatal látogatja. A pincérek szintén fiatalok, a világ legtermészetesebb módján közvetlenek. A minket leginkább kiszolgáló Pécsi Patrícia kapásból letegez engem is, pedig jóindulattal is már csak örökifjúnak vagyok nevezhető. De ez nem bántó, persze, hogy visszategezem, és máris haverok vagyunk. Kutyák számára ugyanilyen barátságos a hely, nyugodtan bejöhetnek.
Szóval ide aztán végképp nem kell kiöltözni, de azt se nézik ki, aki ezt teszi, mert ez egy laza, oldott hangulatú bisztró, bárki elengedheti magát, és szabadon lehet önmaga. A kirakatban a szabadság jelképeként jókora bringa is tanyázik. Érkezésünkkor pedig a séf úr az étterem előtt éppen egy gördeszkáról szállt le, és azt a hóna alá csapva kísért be bennünket. Hogy mi történt a Zonában, azt persze nem akarta taglalni, de ebben a helyben most az izgatja, hogy itt nem használhat drága nyersanyagokat, és mégis, hogyan csinálhat olcsón jót. Arra a kérdésre, hogy miért van Magyarországon kevés ilyen étterem, széttárja a karját, és látszik rajta, hogy ezt most kihívásnak érzi. Szinte minden nap kora reggel a piacon kezd, és bár megtart bizonyos ételeket, de itt is naponta változtat az étlapon.
Ahogy a vendéglő külseje is egyszerű, de fölöttébb hangulatos, a tányérok sima fehérek, de formatervezettek, jópofa, hogy az evőeszközöket, kis öblös üvegekben teszik elénk. Puha céklasalátával és evéskor ízletesen rábuggyanó hatperces tojással kezdünk. A marinált skótlazacot, tormás zöldalma krém teszi emlékezetesen pikánssá. A paszternák leves konfitált babbal és vagányul kaviárral érkezik. A sült paprika pitában, ami inkább lágy lepény, salátával, tényleg fölöttébb egyszerű, de nagyon finom. Az Észak-Afrikában és Közel-Keleten honos merguez azaz fűszeres kolbász jól megfér egymással a bajor kolbásszal és parmezános lila burgonyakrémmel, meg marinált, zamatos uborkával. A konfitált stefánia finom ízletes marhahús, a répapüré már-már édeskéssé tenné, de a curry ellensúlyozza ezt, a gusztusosan szeletelt vargánya pedig teljessé teszi az összhatást. Meglepő, de a gesztenyehab fekete spárgával, brazil mangóval is főétel. Kicsit közel áll a desszerthez, meg Krisztián régebbi gourmet kompozícióihoz. Ötletes, remek étek. Valódi desszert a forró áfonya pite, pohárban hozzák az áfonya folyamot, és ráreszelik a pite alkotóelemeit. A csokoládé mousse-t eredetileg málnával hirdetik, de helyette tört dióval se rossz. Felszabadító, fölöttébb kellemes hely a Konyha, ahol az egyik leginspirálóbb magyar séf főztjét élvezhetjük, igazán emberközeli árakon.
(Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.)