Minden télen újabb és újabb tragikus híreket hallani a szénmonoxid okozta családi balesetekről. A mérgezések száma egyre nő, miközben rohamosan csökken a kéményseprők száma. A kormány már abba is beletenyerel, amibe igazán nem volna dolga: kik és mennyiért végezzék a kéménytisztítást. Erről az egészről megvan a véleményem, és nem is csak a minapi tapasztalatom alapján. Családi házban lakom, a kéményseprő az "átkosban" is, a rendszerváltás utáni években is mindig megjelent, volt, amikor kinyitotta a kémény tisztító ablakát, meggyújtott egy papírcsomót, és ha a füst nem csapott az arcába, dolgát végezve elment és behajtotta az évről évre drágább díjat.
A napokban megint "ideje volt" a látogatásnak, jött is a mester, megkérdezte érzünk-e füstszagot, ha megy a kazán? Nem egészen értettem, miért engem kérdez és nem mér, de aztán szabadkozva hozzátette: ha nem veszem rossz néven, és nem érzünk füstszagot, ő most nem mászna fel a tisztító ablakokig, mert nagyon sok címet kell ma még végigjárnia, és az egyetlen kollégája tegnap kilépett. Aztán kitöltötte a papírokat, rajta az ellenőrzés díjával, és elköszönt. Majd levonják a számlájukról! - szólt vissza és ott sem volt. Fogalmam sincs, most nyugodtan alhatunk, vagy jobb ha be sem kapcsoljuk a kazánunkat?
