A takarékszövetkezetek utóbbi időben tapasztalható egyesülési hulláma elérte a Közép-Dunántúlt is, ennek révén a közelmúltban létrejött a B3 Takarék Szövetkezet, amely elsőként kötött megállapodást az FHB Jelzálogbankkal a jelzáloglevelek finanszírozásáról. Feltehetően a B3-at további takarékszövetkezetek követik majd a sorban. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy takarékszövetkezetek által forgalmazott jelzáloglevelek refinanszírozásához nem lett volna szükség arra, hogy az FHB belépjen az SZHISZ-be, ami nemrég történt. Hiszen van jelzálogbankja az OTP-nek, az Erste és a K&H pedig tervezi, hogy létrehoz egy-egy ilyen szakosított intézményt, a takarékszövetkezetek tehát nem szorultak rá a Spéder Zoltán által birtokolt bankra.
Ami azonban most már megkülönbözteti az FHB-t kereskedelmi banki vetélytársaitól, az az, hogy azok - illetve tulajdonosaik - a saját tőkéjükből hozták létre a hosszú futamidejű hitelek forrásainak egy részét előteremtő jelzálogbankjukat, és vállalták ezzel a működéssel járói kockázatokat. Ám azáltal, hogy az FHB belépett az SZHISZ-be, a jövőben maga mögött tudhatja azt a 136 milliárd forintot, amelyet a magyar állam az integrációban elhelyezett, arra az esetre, hogy ha valamelyik tag-takarékszövetkezet likviditási gondokkal küszködne (ilyenformán az FHB is idesorolható), akkor ebből a pénzből tőkeinjekciót juttassanak a számukra.
Erről a 136 milliárd forintról azt lehet tudni, hogy még mindig érintetlenül megvan, annak ellenére, hogy az SZHISZ létrejötte óta több takarék helyzete megingott. Ha ilyen eset előfordult, akkor az integrációs szervezet mindannyiszor arra hivatkozott, hogy a bajba kerültek nem voltak az integráció tagjai.
Az általános tapasztalat azonban az, hogy a tőkehiányos vagy gazdálkodási hibákkal küszködő takarékokat fel sem vettek az integrációba, hogy ne kelljen hozzá nyúlni ehhez a 136 milliárd forinthoz. Sőt, az SZHISZ "bekebelezte" azt a 14 milliárd forintot is, amit a takarékszövetkezetek korábban "tettek félre" saját intézményvédelmi alapjaikban. Így a védelmi pénz, a közös szavatoló tőke tulajdonképpen 150 milliárd forint.
Ám az FHB komoly áldozatokat vállalt azzal, hogy az integráció tagja lett. Lényegében lemondott tulajdonosainak - beleértve a kisrészvényeseket is - egyes jogairól, mivel azok átkerültek az SZHISZ-hez. Ilyen például a pénzintézet(ek) vezető tisztségviselőinek megválasztása, a tőkehelyzet rendezése, az egyesülésről vagy a szétválásról, a megszűnésről való döntés, a pénzintézet értékesítése. Szokatlan, hogy egy olyan, a Budapesti Értéktőzsde prémium kategóriájában szereplő, több évtizede működő társaság, mint amilyen az FHB, részben feladja az önállóságát egy olyan szervezetben létesített tagság érdekében, amelynek gyakorlatilag nincs múltja, vagyis gazdálkodási tapasztalata sincs.
Az SZHISZ-nek azonban módjában áll, hogy a takarékszövetkezeteket gúzsba kötő szabályok alól a kiüresedett jogkörű FHB-t felmentse, ám ezekről egyik fél sem nyilatkozott eddig a lassan egy hónapja tartó összeborulás óta. Vélhetően erről legkésőbb az FHB közgyűlésén derülhetnek ki részletek, hiszen elengedhetetlen a csatlakozás részvényesi megerősítése, lévén az FHB nyílt részvénytársaság. Azt azonban ne feledjük, hogy az SZHISZ egy olyan szervezet, melynek vezérkara korábban az FHB-főtulajdonosának, Spédernek a közvetlen munkatársa volt. Az FHB felmentésével igazolódhat az a gyanú, miszerint a csatlakozást, és a kötelmek alóli felmentést lehetővé tevő egy évvel ezelőtti törvénymódosítás – sőt, akár az integráció egészének kialakítása - azért történt, hogy az FHB meghatározó pozícióba kerüljön a bankszektorban.
A hazai bankszektort joggal háborították fel az SZHISZ létrejöttének körülményei és az FHB privilegizált helyzete. Ennek a nézetének helyt is adott a legnagyobb hazai kereskedelmi bank, az OTP elnök-vezérigazgatója is. Csányi Sándor szeptember elején a miskolci közgazdász-vándorgyűlésen arról beszélt, hogy pénzintézete Brüsszelhez fordult emiatt. A bank kifogásolta azt is, hogy a Magyar Posta 28,5 milliárd forintos (49 százalékos) tulajdont szerzett az FHB Kereskedelmi Bankban, és az állam az SZHISZ-nek 136 milliárd forintnyi pénzt adott. Az állami támogatást azonban Brüsszel tiltja, márpedig a Posta amúgy nehezen indokolható tulajdonszerzéséről a piaci szereplők úgy vélekednek, hogy azzal kisegítette a bankadó és a devizahitelesekkel való elszámolás miatt nehéz helyzetbe kerülő FHB-t. (Igaz, a Posta a tulajdonrészének egy részén azóta nyereséggel túladott. A vevő a Takarékbank, valamint néhány takarékszövetkezet volt.)
Nyilvánvaló, hogy az integráció átalakítása arról szólt, hogy az állam jelentős konkurenciát kívánt teremteni az ernyőbankként működő Takarékbank 100 százalékos tulajdonba vételével az OTP-nek, vagyis az egész konstrukció - benne az FHB-tulajdonnal, az ellen-OTP létrehozásával - politikai célokat szolgál. (Az FHB főtulajdonos Spéder Zoltán és Csányi Sándor hosszú évekig közeli munkatársak voltak, hiszen Spéder az OTP alelnökeként, vezérigazgató-helyetteseként dolgozott.)
Az FHB stabilitását kifejező tőke-megfelelési mutatója ugyan a törvények által előírt szint felett van, de az évek során többször volt már szüksége kisegítésre, 2009-ben az IMF-hitel, 2012-ben egy titokzatos külföldi befektető által Londonban lejegyzett 102 millió eurónyi alapvető kölcsöntőkeként funkcionáló kötvény, s legutóbb a Posta "bevásárlása" volt ilyen.
