Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Polgármester Úr!
Azzal kapcsolatban fordulok Önökhöz, és a nyilvánossághoz, hogy a sajtóból értesültem arról, hogy egy súlyos beteg, agydaganattal kezelt nőt a lakoltattak ki a józsefvárosi Magdolna utcából. A helyszínen a lakhatásért küzdő A Város Mindenkié Csoport tagjai közül tíz embert megbilincseltek, majd bevittek a kerületi rendőrkapitányságra, ellenük eljárás indult.
Miniszter Úr! Polgármester Úr!
Miközben a Józsefvárosi Önkormányzatnak rengeteg eszköze volna arra, hogy az ilyen esetekben tényleges segítséget nyújtson, ezt nem teszi. Sem a konkrét esetben nem tett meg mindent a békés rendezés érdekében, sem általában. Közben a Belügyminisztérium kizárólag rendészeti kérdésként kezeli az ilyen és ehhez hasonló ügyeket, azok szociális aspektusait pedig figyelmen kívül hagyja. Vajon miért nem tesz meg mindent az önkormányzat és a helyhatóságokat felügyelő tárca – példának okáért – a szociális támogatások és a bérlakásprogram összehangolásának érdekében?
Budapesten lakhatási válság van: a szegényebbek kiszorulnak, az önkormányzati bérlakások és az egyéb üresen álló lakóingatlanok hasznosítása évtizedes adóssága a helyhatóságoknak és a központi kormányzatnak egyaránt. Ennek a problémának nem egyedüli felelőse a Fidesz-KDNP, a korábbi vezetéseknek ugyanúgy tenni kellett volna e helyzet rendezése érdekében. Ezt elmulasztották. A Fidesz-KDNP azonban immár öt éve van hatalmon, és a probléma megoldásának irányába eddig nem tett lépéseket. Ez már a mostani vezetés felelőssége. A nyolcadik kerület ebből a szempontból –adottságai miatt – állatorvosi ló. A budapesti lakhatási válság mára az albérleti piacot is elérte, nehezíti a fiatal családok, a pályakezdők és a felsőoktatásban tanulók boldogulását. Elfogadhatatlan, hogy a kormány és az önkormányzatok – így a józsefvárosi is – karba tett kézzel nézik ezt.
Az, hogy a családsegítő szolgálat korábban megpróbált segíteni az érintett asszonyon, amit ő elutasított, mit sem változtat azon, hogy az Önök eljárása embertelen. Különösen felháborít az, hogy a beteg nő kilakoltatását egy nappal a moratórium életbe lépése előtt rendelték el.
Nem kevésbé tartom tűrhetetlennek azt, hogy a Rendőrség munkatársai bilincsbe verve vitték el a helyszínről azokat a civil aktivistákat, akik csupán emberséges bánásmódot követeltek, és demonstrációjuk mindvégig békés és rendezett maradt.
Tisztelt Uraim!
Felszólítom Önöket, hogy álljanak a nyilvánosság elé, és tisztázzák, miért volt szükség az Önök részéről erre az – a nyugati demokráciákban unortodoxnak számító – eljárásra! Mit tesznek Önök azért, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő? Hogyan kívánják kezelni a budapesti lakhatási válságot?
