Menczer - aki volt kormánypárti képviselő - szervezete a gulágemlékév kapcsán létrejött emlékbizottság tagjaként kezdeményezte az emlékmű felállítását még a nyáron, mondván: a több mint 800 ezer áldozat előtti tisztelgés nemzeti kötelesség. A testület támogatta az elképzelést, így nagy a valószínűsége, hogy 2017 elejére állni fog az obeliszk. Céljaikról szólva Menczer tegnap is többször élt a szófordulattal: meg kell szüntetni a kettős mércét, mert "izmusok között nincs különbség, csak az ingek színében". Végig tényként beszélt arról, hogy lesz emlékmű, noha többször hivatkozott arra, hogy 2017 előtt erről még társadalmi vita is folyik majd az ügyben.
Már a vitán részt vevő Boross Péter volt miniszterelnök is gyorsan meggyőzhetőnek bizonyult. A Szabadságharcosokért Közalapítvány és a kegyeleti bizottság elnöke vitaindító beszédében még arról értekezett, mindenképp kell az emlékmű, de nem biztos, hogy annak a Szabadság téren lenne a helye, inkább a valamikori Sztálin szobor helyén, ahol most az '56-os emlékmű áll - melyet Boross maga nem kedvel, így hát el is bontatna. A vita végére azonban a volt miniszterelnök egy tapsból arra következtetett, mégis inkább a Szabadság téren lenne jó helye az új emlékműnek.
Ezt egyébként a vita legtöbb résztvevője is osztotta, kivételt Földes György jelentett. A Politikatörténeti Intézet főigazgatója maga is úgy értékelte részvételét: "ha nem lettem volna, ki kellett volna találni, hogy valakivel szemben megszülethessen az egységes vélemény", hiszen ő nemcsak ahhoz a szakmai álláspontjához ragaszkodott, hogy abszurdum összehasonlítani a náci és a szovjet diktatúra áldozatainak számát, de elfogadhatatlan az az elképzelés is, hogy a Szabadság téren, ne adj' isten a szovjet katonai emlékmű helyén (noha Menczerék állítják, nem ez a terv - a szerk.) kapjon helyet ez az mementó. Földes hangsúlyozta: egyetért azzal, hogy a mindenkori, ártatlanul meghurcolt és elhurcolt áldozatok számára emléket állítson az utókor, akár egy emlékmű formájában. Azzal ugyanakkor már problémája van, hogy ha ez nem a megbékélés, hanem újabb társadalmi feszültséggerjesztés szándékával, s ha történelmi tények elhallgatásával és meghamisításával történik. A szakember fő gondjaként a magyar politikai elit felelősségét, illetve annak elhallgatását említette, kiemelve: semmilyen olyan emlékművet nem tud támogatni, ami azt eltagadja.
Erre reagálva nemcsak az emlékmű-tervet magáénak valló Menczer, hanem a vitán részt vevő történészek, például gulágkutatók is a történelmi tények értelmezésének sokszínűségéről beszéltek, néhol elmerülve fogalmi kérdéskörökben is. Abban Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet elnöke is egyetértett Földessel, hogy megfelelő múltfeldolgozási sokszínűséggel kell kezelni a kérdést, ám arról szerinte nem lehet vita, hogy az áldozatokról meg kell emlékezni. Szakály végül azért hozzátette azt is, "nem mi vagyunk a döntéshozók", erről az emlékműről is a kormány mondhatja majd ki a végső szót.
