Nemrég megjelent a magyar sajtóban a hír: idiopátiás tüdőfibrózisra, azaz egy ismeretlen eredetű tüdőbetegségre hívták fel a figyelmet szakemberek Európa-szerte. A tüdőfibrózis egy ritkán előforduló tüdőbetegség. Napjainkban azonban a jelentőségét az adja, hogy a gyakorisága egyre nő, ami a különböző környezeti ártalmaknak tudható be. Az egyelőre gyógymód nélküli betegség hazánkban is jelen van, jelenleg 200 fertőzött beteget kezelnek. A betegség tünetei lappangók, figyelmeztető jelei mégis vannak: a fertőzöttek egyre kevésbé bírják a terhelést, például a lépcsőzést, vagy a cipekedést. Ha ezeknek a tüneteknek nincsenek kardiológiai okai, mindenképpen érdemes tüdőgyógyászati vizsgálatot végeztetni.
A betegség - a médiában megjelentekkel szemben - egyáltalán nem terjed, csupán arról van szó, hogy egyre több ilyen megbetegedéssel lehet találkozni - szögezte le dr. Müller Veronika a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatóhelyettese. Kiemelte: minden híreszteléssel ellentétben a betegség okozója nem nevezhető vírusnak. A megbetegedés már évek óta ismert, kutatásával komoly nemzetközi csoportok foglalkoznak. Ennek során vált világossá, hogy a betegség a tüdő szövetfalának elhegesedését okozza, ami regenerációs problémákat idéz elő. Vagyis, ha valamilyen fertőzés támadja meg a tüdőt, akkor - szemben az ideális esettel, amikor az egy idő után magától gyógyulni kezd -, az öngyógyulás kisiklik és kóros burjánzás lép fel. Ez pedig megállíthatatlan következményekkel jár, mivel megfelelő gyógymód egyelőre nem született a betegség megszüntetésére.
Sajnos a betegek túlélését nem tudjuk segíteni, csupán állapotuk romlását vagyunk képesek féken tartani - világított rá a tüdőgyógyász. Hozzátette: pár éve bevett szokás volt, hogy szteroidokkal próbálták gyógyítani a fertőzötteket, az ilyen kezelések viszont csak rontották a páciensek állapotát. Az orvosok így felhagytak ezzel a módszerrel, a kutatásoknak köszönhetően pedig ma már két gyógyszer is segítségünkre van egy beteg kezelése során - emelte ki Müller. Mindazonáltal a jelenlegi betegek felépülésére a szakember nem lát esélyt, az új kezelési eljárással is maximum három évet élhetnek diagnosztizálás után a kórban szenvedők.
