Elszabadult indulatok között élünk. Nem csak idehaza, mintha az egész világ vérnyomása valahol a gutaütés környékén járna. Meghallgatod a híreket, hosszú perceken át sorolják, hol robbant bomba, mennyi áldozata van a legújabb öngyilkos merénylőnek. Izraelben most éppen a tizenéves arabok és hasonló korú zsidó fiatalok körében a késelés jött divatba. Mész az utcán, felszállsz egy buszra, és hipp-hopp ott terem melletted egy gyerek, akinek nem tetszik a képed, és máris kaphatsz a hátadba, hasadba egy kést. Amerikában ezt úgy „oldják meg", hogy a gőzös fejű tinik bemennek egy iskolába, és halomra lőnek minden arra járót.
Nem is olyan régen még attól a tizenkét éves román gyerektől volt hangos a magyar sajtó, aki valahol a Rákóczi út környékén kötött bele a járókelőkbe, és aki nem adott neki pénzt, azt megpróbálta jobb belátásra bírni a késével. Akkoriban ez még annyira új jelenség volt, hogy gyorsan le is szállították az ilyen durva esetekben a büntethetőség törvényes határát 12 éves korra.
Ma már fel sem kapjuk a fejünket, ha arról hallunk, hogy valahol egy gyerek késsel rabol ki valakit. A napokban a Jászságban kötött bele egy ilyen suhanc a nála fiatalabb gyerekbe, és pénzt követelt tőle, Amikor nem kapott – mert annak sem volt –, combon szúrta. Miskolcon két 15 és két 17 éves rabolt ki egy másik 15 évest. Tőle a mobilját és a buszbérletét vették el, a kérésüket ott is egy késsel nyomosították. Szerencsen valami hasonlót követtek el 13-14 éves kölyökrablók.
A pszichológusok sem nagyon tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Ha megkérdezik őket, vagy kitérő magyarázatot adnak, vagy a médiára „kenik” a felelősséget. Miért kell az ilyen hírekről tudósítani?
Tudjuk: a tükör a hibás.
