A kolostor, amely az erdőbe simulva áll itt már jó 500 éve, szürkének tűnő, belső szépségeit szemérmesen magába záró falaival nem csak szemlélője, hanem elszenvedője is volt a magyar történelem vérzivataros századainak. Dacára jó és rossz váltakozásának, az apró kapun átlépő, gyanútlan betérőt máig megérinti az a nyugalom és az a megfoghatatlan varázs, ami az ezer éves zarándokhelyen zárda építésére sarkallta egykor a pálos szerzeteseket. Különösen a mai rohanó világban érezheti a vendég azt, hogy egy másik „dimenzióba” került, néhány percnyi autóútra a nyugati határszél nyüzsgésétől.
A kerengőre felfűzött, szállodai szobaként tovább élő cellák és termek egyszeriben érzékeltetik a szerzetesi élet ritmusát, közvetítik annak „csendjét”, elmélkedő mivoltát, ugyanakkor átélhető valósággá formálják félezer év kulturális örökségét. Mindezek az adottságok és a modern kor elektronikai vívmányainak száműzése – leszámítva természetesen az elengedhetetlen komfortot és kényelmet – lehetővé teszik, hogy kilépjünk a világ forgatagából, elmélyült relaxációba merüljünk, s ami a legfontosabb: pihenjünk.
