Az eseményt három részre osztották fel. Az első hét folyamán – amint Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek a Vatikáni Rádiónak elmondta – nyelvi csoportokat állítottak fel, amelyek az instrumentum laboris munkadokumentumról tanácskoztak. Ez a dokumentum a tavalyi családszinódus eredményeit foglalja össze. Schönborn, aki a német nyelvű, Germanicus csoport munkáját vezette, úgy vélte, az első hetet konstruktív légkör jellemezte, s hatékonyabb volt a munka, mint a korábbi püspöki szinódusok alkalmával. Mint mondta, nem érezte azt a frusztrációt, mint korábban. Nem voltak heves viták. Igaz, csak általánosságban esett szó a családok témaköréről.
Ugyanakkor az igazán kényes kérdések ezen a héten kerülnek szóba, amikor az egyházi tanítás és a lelkipásztori gyakorlat összefüggéseiről lesz szó. S már a múlt héten akadt példa olyan szóváltásokra, amelyek azt jelezték, hogy vannak feszültségek a jelenlévő főpapok között. Csütörtökön Wilfrid Napier bíboros, a szinódus szervezőbizottságának dél-afrikai tagja nyíltan bírálta Thomas Rosica vatikáni szóvivőt, aki azt közölte, hogy az egyháznak „a realitások talaján kell maradnia” bizonyos a családokat érintő helyzetekben, például a válás során, s véget kell vetni a „kirekesztő hangnemnek. Nem kell tartanunk az összetett helyzetektől”. A szinódusi atyák egy része ezt a megnyilatkozást „túl liberálisnak” minősítette.
A szinódus előtt lapértesülések szerint az afrikai püspökök megállapodtak arról, megakadályozzák, hogy változás történjék az egyházi tanításban. Charles Palmer-Buckle ghánai érsek azt közölte, az afrikai prelátusok nem akadályozzák meg a vitát a szinóduson.