Mandel több mint harmincöt éve kezdte karrierjét: amikor tekerőlant-játékosként feltűnt a Ki mit tud? televíziós vetélkedőn, illetve a koncertpódiumokon, sokan nem is tudták, hogy hangszere még mindig létezik. A tekerőlantot először a középkori egyházzenében használták, majd átkerült a szórakoztató tánczenébe, végül a reneszánsz idején szinte „népi” hangszer vált belőle. A tekerő az 1700-as években, Franciaországban élte fénykorát, de a francia forradalom után a muzsikusokat elkergették, s közülük sokan Közép-Európában találtak menedéket. Magyarországon – Csongrád és Szentes vidékén – a 19. század végén, ugyancsak francia zenészek közvetítésével jelent meg. Gyorsan elterjedt a népzenében: Bartók Béla gyűjtéseiben már az egyik leggyakoribb népi instumentum volt.
A falusi tekerőlantos hagyomány utolsó jelentős képviselője az éppen 100 éve született tiszaalpári Bársony Mihály volt, aki előtt szeptember végén fesztivállal és szoboravatással tisztelegtek szülőfalujában. A tekerő az 1970-es években, a táncházmozgalommal érkezett meg Budapestre, elsősorban Sebő Ferencnek köszönhetően. Mandel Róbert régizenét játszó kvartettje több mint három évtizeden át működött, s szinte az egész világot bejárták. Mandel emellett hangszerkészítőként, hangszertörténészként, illetve a WoMuFe budapesti világzenei fesztivál és a Budaörs Fesztivál alapítójaként, a Magyar Fesztivál Szövetség első elnökeként is ismertté vált.
A sokoldalú muzsikus két éve Ausztriában él, ahol – Aba-Nagy Zsuzsanna hárfaművésszel – létrehozta a Geneamus Verein Wien elnevezésű társulatot, amely a koncertezés mellett konferenciák és fesztiválok rendezésével, könyv- és lemezkiadással is foglalkozni szeretne. A Geneamus mozaikszó: a német Gesellschaft (társaság), neue (új), alte (régi) és Musik (zene) szavak ötvözete. Arra vállalkoznak, hogy „a régi évszázadok hangszereit a legújabb elektroakusztikus technológiák környezetében szólaltatják meg, s ezáltal az elfeledettnek hitt instrumentumok új lehetőségekhez jutnak.” Az együttesben Aba-Nagy Zsuzsanna és Mandel Róbert mellett Szabó Zsolt viola da gambán (a cselló korábbi változatán) játszik; Christa Schönfeldinger üvegharmonikázik – erre az instrumentumra egykor Mozart és Beethoven is komponált darabokat. Gerald Schönfeldinger hangszere az üvegharmonika újabb változata, a verrophone; Szentpáli Roland tubaművész pedig olyan fúvós ritkaságokat mutat meg, mint a szerpent és az ofikleid. Szigetvári Andrea elektronikus hangszereken játszik, Baráth Bálint zongorázik, Nagy Ákos a moduláris szintetizátorokat kezeli; a számítógépes programozásért Kerestes Szabolcs, a hangtechnikáért Kádár Mihály felel.
