A haza földje, a szent anyaföld, a nemzeti rögvalóság – így szokták bepárásodott szemmel emlegetni. Most rájöttek, hogy két elérzékenyülés között éppen el is lehetne lopni. Ha már minden mozdíthatónak - nyugdíjvagyonnak, üzleteknek, kaszinóknak - lába kelt, jöjjön a mozdíthatatlan, a föld.
Gondos terv szerint először bérbe adták a csókosoknak. Most pedig a kormány kegyéből lett bérlők vagy újabb kliensek megkaphatják tulajdonba, kedvezményes, 2,5 százalékos kamatú, hosszú lejáratú hitellel. Persze csakis „szigorú szabályok szerint” – nyugtatgatja a tiltakozókat a Gazdaszövetség vezetője, mellesleg az országgyűlés fideszes alelnöke. „Helyi földművesek” pályázhatnak, csakhogy aki bérleti jogot szerzett, az már helyi is, földműves is, még ha amúgy műkörmös több száz kilométerre onnan. Hiszen erre kellettek első felvonásként a bérleti pályázatok. A miniszter a faggatózásra, rezzenéstelen arccal, többször megerősítette hogy igen, Mészáros Lőrinc is földműves. Valószínűleg maga túrja a földet, két gázszerelés között.
Így aztán a szakértelem és a birtokméret sem jelent problémát. Ángyán József, aki kormánytagként megismerhette a dörgést, ma már így háborog: „Jön majd Mészáros Lőrinc és a többi egyhetes tanfolyamon végzett aranykalászos gazda, és 300 hektáronként megveszik a földet. Ha elég nagy a család, márpedig a maffiacsaládok elég nagyok, hatalmas hűbérbirtokokat össze lehet így szedni.”
Lázár próbált ideológiával takarózni: a Fidesz „a kisgazda hagyományok” őrzőjeként nem tehet mást, mint hogy a családi gazdaságok pártján áll. Családi, persze. Maffiacsaládi. A kisgazdák egyetlen megmaradt parlamenti utóvédjét: Túri-Kovács Bélát valóban ideje volt megvigasztalni, mert a múltkor is méltatlankodott, hogy a Fidesz meg sem köszönte a veszprémi választás után a Kisgazda Szövetség segítségét.
A Fidesz, amely egykor keresztben lenyelte a Kisgazdapártot, most maga is rájött: a föld minden erőfeszítést megér. Ha egyszer az a jó, ha valaki helyi gazdálkodó, akkor nincs mese, annak kell lenni. Az emberi leleménynek nincs határa: az egyik fideszes képviselő rokona bejelentkezett a helyi templomba. Na, azért nem a zsinagógába, mert ez kissé zsenánt volna, ha majd szükség lesz a jobbikos szavazatokra. Unortodox megoldásként az ortodox templomot választotta, az is csak Isten háza. Hogy miként szerezte meg a „főbérlő” beleegyezését, azt nem tudom, de volt neki annál is hatalmasabb pártfogója. A szóban forgó fideszes honatya véletlenül épp ennek a körzetnek a képviselője. Mindenesetre tudja, hol lakik az úristen. Képességeiről csak azért nem tudok bővebben megemlékezni, mert eddig még egy kukkot sem szólt az országgyűlésben. Nem bolond a száját jártatni, mikor ennél fontosabb dolgokat is intézhet.
A kedves rokon hivatalosan a templom lakója lett, de esze ágában sincs a templom egereként végezni. Nem is fogja, mert a helyi gazda jogán megszerzett terület a híres Mezőhegyesi Ménesbirtokhoz tartozik. Ez különösen kapós föld, a miniszterelnökség egyik munkatársa is ide íratta át a Nagykovácsiban működő cége székhelyét.
Nekem az egészből a legjobban Lázár János érvelése tetszett. Szerinte a földeket azért kell eladni, mert állami kézben szétlopja a menedzsment, régen a szoci, most a fideszes. Elméláztam azon, hogy akkor milyen meggondolásból vették állami tulajdonba az energiacégeket, de hát nem kell nekem mindent érteni. Azt sem érem fel ésszel, hogy ha mondjuk lopnak a lakásomból, miért kellene ellenszerként az egész lakást odaadnom a tolvajoknak.
Pedig sokan reméltük, hogy az állami tulajdonú földeken lehet majd szociális szövetkezeteket alapítani, okos segítséggel kiutat kínálva a közmunkából. De hogy is gondolhatta bárki, hogy az anyaföld az ország mostohagyermekeit is megilleti?
Jobb helye lesz annak azoknál, akiket a kormány jobban szeret. Akik már három éve bérlők, azoknak elővásárlási joguk van. De ha még nincs is, akkor sem kell félniük. Rajtuk kívül ugyan ki akar fizetni egy húszéves bérleti joggal megterhelt tulajdonért? Ha mégis lesz valami gubanc, majd valaki elsimítja. A licitek dolgáért kipróbált káder felel: az az államtitkár, aki tagja volt a trafikmutyik bírálóbizottságának.
Láttunk már olyat, hogy egy állam nem tartotta meg földjét. A XII.-XIII. század fordulóján egy angol uralkodó azért kapta a Földnélküli János nevet, mert sikerült elvesztenie az ország minden, a kontinensen lévő birtokát. Szerintem ő a példakép. „Ellenzékét”, aki trónkövetelőként léphetett volna fel vele szemben, a leghelyesebbnek tartotta vakká és impotenssé tenni. Majd amikor ezt a parancsát nem teljesítették, a pletykák szerint maga fojtotta meg. Mindez ugyan ma már az ellenzékkel csak képletesen tehető meg, de Földnélküli János egyéb módszerei híveinek jutalmazására, az „árulók”, az akkori Simicskák semmivé tételére, a gátlástalan pénzszerzésre ma is hasznosnak látszanak. Volt kitől tanulnia: Richárd bátyja, akinek saját keresztes hadjáratához mindenáron pénzre volt szüksége, mondta: „Még Londont is eladnám, ha volna rá vevő!” Micsoda pancserek. Ha a mi uraink lettek volna a helyükben, London rég Mészáros Lőrinc nevén lenne.
