Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Aki mégsem őt szereti, az sem szerethet mást. A választék csekély. Így kitalálhat akármit, megsérthet bárkit, elvehet bármit, szétoszthatja a másét, átalakíthat tetszés szerint, kirúghat akit akar, felemelhet, letaszíthat. Trónja szilárd, nem ingatja meg semmi. A nép világosan jelezte. Félelemre semmi oka. Számíthat a népre. Népszerűsége töretlen.
Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Az ellenzék sem igen bántja. A legnagyobb, önmagát szociáldemokratának gondoló ellenzéki párt tartja magát a Bethlen-Peyer-paktumhoz. Sőt, túl is licitálja. A paktum szerint nem törekedhet befolyásra szert tenni a postások, a vasutasok, a közalkalmazottak körében, a "földmunkások" beszervezésénél önmérsékletet tanúsít. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner. Betartja a megállapodást. Sőt, nem növeli befolyását sehol, semmilyen körben. A paktum szerint nem szervezhet politikai sztrájkot. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner, nem szervez sztrájkot. Sőt, nem szervez megmozdulást sehol, semmilyen körben. A paktum szerint részt vehet a választásokon, a parlament munkájában. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner: részt vesz a parlament munkájában. Ott nem sok vizet zavar, és mellesleg tartózkodik a parlamenten kívüli politizálástól. A kormánypárt is tisztességes partner. Biztosított részére egy elnökhelyettesi széket. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki pártnak – úgy tűnik - nem célja az Orbán-rendszer leváltása. Az orbáni rendszer részeként célja a biztos fizetés, esetleg egy csoda folytán átvenni a Jó Állam irányítását. Jelenleg nem jelent semmi veszélyt a regnáló hatalomra. A kapcsolat szinte felhőtlen, bár az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt zokon vette, hogy az illegális bevándorlók megregulázásával kapcsolatosan ötletét a kormánypárt lenyúlta. Büntetésül frakciójának tagjai tartózkodtak annak a törvény-javaslatnak a megszavazásától, amelynek alapján a rendőrség tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, járványügyi intézkedések biztosítása céljából magánlakásba - külön írásos utasítás birtokában - ellenőrzés, helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet és ott tartózkodhat.
Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Igaz, akadhatna veszélyes ellenzék, a szélsőjobbon. Tudja, hogy velük már a Főméltóságú úrnak is meggyűlt a baja. Miután nem tudta lepofozni őket a politikai palettáról - revizionista és antibolsevista indíttatásból, a „kisebb rosszat választva” -, átadta a hatalmát a nyilasoknak, nem törődve azzal, amit tudnia kellett: döntése százezrek és az ország vesztét jelenti. Orbán tanult példaképének hibájából. Bár őt sem érdekli az ország sorsa, önös érdekből nem fogja átengedni a hatalmat senkinek. Ő, ha kell, saját magának adja át a hatalmat. Ő, ha kell, ehhez - kaméleonként - ismét színt vált. Ő, ha kell, felvállalja a nemzetvezető szerepét. Már sikerült feles törvényben felhatalmazást szereznie kormányának - azaz saját magának - ahhoz, hogy saját maga válsághelyzetet hirdessen tömeges bevándorlás ürügyén, s erre tekintettel rendkívüli mozgásteret adjon saját magának. Nincs szüksége másra, csak a „tömeges bevándorlás okozta” szavak törlésére a törvényekből a „válsághelyzetben” szó elől. Ez a törlés észrevétlenül végrehajtható, egy szokásos, száz oldalas, száz törvényt három nap alatt módosító saláta törvénycsomag legvégére eldugva.
Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Nem akart még egy gyomrost se bevinni ennek hatalomnak. Nem támogatott egy közérthetőnek és közérdekűnek látszó népszavazási kezdeményezést: tartson a tankötelezettség ismét - tizenhat év helyett - a gyermek tizennyolcadik életévéig. Közel egymillió ember – szülők és pedagógusok - érdekeltek közvetlenül abban, hogy ne csökkenjen a középfokú iskolákba járó tanulók száma. A pedagógusoknak munkahelyet biztosítanak azok, akik a tankötelezettség lejárta után is az iskolapadban maradnak. A szülőknek pedig biztonságot ad, ha van olyan iskola, amelyik köteles felvenni gyermeküket a tizenhatodik életévük után is. Nem jött össze – a szükséges kétszázezer aláírás helyett – még százezer aláírás sem. Pedig ezzel a szabályozással az állam szabad kezet kapott ahhoz, hogy eldöntse, hány középfokú iskolai felvételt engedélyez az általános iskolát befejezőknek. Akit nem vettek fel a nyolcadik évfolyam után semmilyen iskolába, az a tankötelezettségét az úgynevezett Híd-programban fejezi be. Nincs tehát akadálya annak, hogy a meghirdetett kormányzati program szerint csökkentsék az érettségihez jutók számát. Nincs akadálya annak sem, hogy kizárják a tanulók egy részét még a szakképzettség megszerzésének lehetőségéből is. Hogy ez a megoldás ellentétes az ország - fenntartható fejlődéséhez fűződő - érdekeivel? Az lehet! Nem ellentétes azonban a hatalomnak azzal a szándékával, hogy eldönthesse, kiből lehet valaki. A hatalom szándéka világos. A közmunkához nem kell papír. Az összeszereléshez elég a betanítás-betanulás. Ezért nem baj, ha az okoskodó értelmiségiek a határokon túl gyűjtik a tapasztalatotokat.
A hatalom eddig jól gondolkodott és jól is számított. Megfélemlítette a pedagógusokat, és meg vásárolta lojalitásukat. Megfélemlítette, mivel állami irányítás alá vonta az intézmények többségét. Megfélemlítette, mivel létrehozott egy általa felügyelt szervezetet, amelynek tagjai az állami alkalmazott pedagógusok. Ez a testület etikai kódexet bocsát ki, amely alapján - hivatalból indított - eljárás keretében kimondhatja a pedagógusról, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Kiépítette azt az ellenőrzési rendszert, amelynek tagjai, a tanfelügyelők, a nevelőtestületi szobákban ülve biztosítják az állam állandó jelenlétét a pedagógusok között. Amelynek munkájában mindenki köteles részt venni, legalább addig, ameddig saját magáról ki nem állít - két évente – egy bizonyítványt, biztosítva a kritika és önkritika egységét a pedagógiai tevékenységben, az etikai kódex elvárása szerint.
A pedagógus nem csak félelemből nem írt alá. A pedagógus - hét év után - munkaterheinek megnövelésével, szakmai önállóságának megvonásával együtt jelentős fizetésemelést is kapott. A szülői passzivitás? Ez nehezebben magyarázható. Talán mindenki abban bízik, csak a másik szülő gyermekének nem jut hely.
Félelem, júdáspénz, közöny. Szilárd alapok a Jó Állam felépítéséhez.
