"Megemlékezések a nemzeti gyásznapon" című írásuk késztetett levélírására. Hosszú évek óta harcolok azért, hogy megpróbáljam azt a (kvázi) történelemhamisítást valamelyest rendbe tenni, amelyben gyakorlatilag az egész társadalom osztozik. És hiába teszem szóvá minden évben, a következő évben mindenki ugyanúgy elköveti ezt a hibát. Ezért sajnálatos módon kritikával kell illetnem minden olyan megemlékezést, amely a mementót leszűkíti kizárólag csak azokra, akiket anno október 6-án végeztek ki, holott nemcsak róluk szól ez a nap. Úgy gondolom, hogy ha már megemlékezünk a vértanúkról, akik az életüket adták azért a nemes eszméért, amiért harcoltak, akkor nem szabad kihagyni az emlékezésből azokat sem, akik ilyen vagy olyan formában ugyancsak a Habsburg-abszolutizmus áldozatai lettek, azzal a jelentéktelen különbséggel, hogy nem október 6-án vesztették életüket. Ők ugyanúgy megérdemlik a megemlékezést.