Hol vannak már azok az idők, amikor magáért a sportért sportoltunk? Valamikor a műkorcsolya volt az egyetlen sportág, ahol köztudottan tehetős szülők „futtatták” csemetéiket, vettek személyi edzőt a gyereknek, aztán következtek a teniszezők, s most, olvasom, már az úszósport is felkerült a listára.
Az természetes, hogy a szülők mindig a legjobbat akarják a gyermekeiknek, csak nem mindig a legjobb eszközökkel harcolnak érte. A Jövő SC elnöke, Verrasztó Zoltán a napokban az InfoRádióban mondta: kétségbeejtő irányba tart a magyar utánpótlás-nevelés, a szülők nyíltan bírálják az edzők munkáját. A stabil klub- és edzőhűség elég ritka, időnként úgy váltogatják az egyesületüket már a gyerekek is, mint mások a fehérneműjüket. Oda mennek, ahol többet kínálnak a vélt vagy már felfedezett tehetségükért: zsebpénzt, ingyenes felszerelést, külön tanárral nyelvtanulást.
Amikor megjelentek a fociakadémiák, azt remélték, néhány év alatt felnő egy új, profi játékosnemzedék, és a magyar foci visszanyeri régi fényét. Ez ugyan elmaradt, s noha az állam seggén lyukas a gatya, mégis újra és újra milliárdokat töm a fociba, az állami tartalékokból önti a pénzt a „látványsportokba”, nagyvonalúan lemond súlyos adóbevételekről, s vállalati támogatásnak álcázott TAO-csatornáin is milliárdok folynak el, ki tudja milyen zsebekbe.
Meg nem érdemelt pénzekkel mérgezik a sportot. Most az egyik legsikeresebb ágazatot, az úszást készülnek megfertőzni. Nem kellene hagyni.
