Az érthető módon meglehetősen zaklatott beszámoló szöveghűen:
„Most írtam alá. Olvassák el!” Ennyi volt Orbán Viktor miniszterelnök válasza a Jobbikos Magyar Zoltán állami földek eladásáról az első parlamenti ülésnapon feltett kérdésére. A Mezőgazdasági Bizottság MSZP-s vezetés alatt álló ellenőrző albizottságának összehívása volt az egyetlen parlamenti lehetőség, hogy a témáról egyáltalán beszélhessenek.
Lázár János jóvoltából helyreállt az alkotmányos rend – mert bocsánatot kért a bizottságtól, és láthatóan intézkedett, hogy a kormány képviselői jelenjenek meg – illetve odahatott, hogy a kormánypárti képviselők is szíveskedjenek odafáradni.
De az alkotmányos rend csak formálisan állt helyre, mert az ellenőrző albizottság nem teljesíthette küldetését, ugyanis a nagy számban jelenlévő kormánytagoktól egyetlen érdemi válasz sem hangzott el még arra az egyszerű kérdésre sem, hogy „Miért kell eladni az állami földeket?”. Fazekas Sándor, Lázár János és a többiek megrekedtek az unalomig ismételgetett lózungoknál, amit időnként a „Ti is loptatok…!” – érvrendszer színesített, majd csattanóként robbant be Lázár János azon érve, hogy azért nem érdemes az államnak gazdálkodni, vagyis állami gazdaságokat működtetni, mert azokat hol az MSZP-s, hol a Fideszes menedzsment lopná szét…
Fazekas Sándor a bizottság előtt is megerősítette, hogy Mészáros Lőrinc földműves…
Megtapasztaltam tehát azt, amiről Sallai Róbert Benedek LMP-s országgyűlési képviselő a tüntetésen ( hétfőn, október 6-án volt demonstráció, tüntetés - a szerk.) beszélt – hogy az ellenzék munkája a parlamentben értelmetlen, mert a kormánypárti képviselők semmibe veszik, ellehetetlenítik őket. Így tehát a Parlamentet egy költséges és értelmetlen cirkusszá alacsonyította a Fidesz-KDNP kormánypárti többség.
Ezt támasztja alá az a döbbenetes tény is, hogy ez az MSZP-s vezetésű ellenőrző albizottság – mely a kormány ellenőrzésére hivatott – még egyetlen ülést sem tudott megtartani, mert a kormánypárti képviselők rendre nem jelentek meg – vagyis elszabotálták. Szinte hihetetlen, hogy Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke elismerte, hogy elszabotálták az albizottság üléseit – és azzal indokolta, hogy az ellenzék ezt az albizottságot arra akarta használni, hogy ellenzéki kérdéseket tegyenek fel, számukra fontos témákat vitassanak meg. NEHÉZ ELHINNI, hogy ilyen lehetséges… de tanúja voltam, így el kell hinnem, hogy egy parlamenti bizottság elnöke nyíltan kifejti, hogy elszabotálták az albizottság működését, hogy nehogy az ellenzék ki tudja fejteni a véleményét… Font Sándor tehát megkérdőjelezi az ellenzék jogait a parlamenti munkában való részvételre. BOTRÁNY! Font Sándornak most azonnal le kellene mondania!
Külön tanulmány volt a kormánypárti képviselők unott, kifejezéstelen arca. Láthatóan nem érdekelte őket az egész. Nekik lényegében semmilyen szerepük nincs az ügyben. Gombnyomogató automaták. Gondolkozniuk szigorúan tilos, ezért le is szoktak róla, mert abból csak baj lehet. Ha Font Sanyi azt mondja nekik, hogy ne jöjjenek el az ülésre, hát nem jönnek. Ha meg azt mondja, hogy jöjjenek el, akkor eljönnek – de gondosan úgy tesznek, mintha nekik ehhez az egészhez nem lenne közük. Miért is foglalkoztatna egy mezőgazdasági bizottsági tagot az állami földek eladása?
MÉLYEN MEGRENDÍTETT valamikori magoszos harcostársaim és barátaim árulása is. Jakab István, Obreczán Ferenc, Kiss Miklós… ma már mintha egy másik bolygón élnének – a hatalom megrészegítette , elvakította őket. Megfeledkeztek arról, hogy honnan jöttek, kiknek köszönhetik, hogy oda kerültek, és kiket kellene képviselniük.
Sem ők, sem a kormány tagjai nem hajlandóak szembenézni a társadalom tiltakozásával. A miniszterelnöknek és a kormány tagjainak megküldött több, mint 1200 állampolgári nyilatkozat arról, hogy tulajdonosként nem járulunk hozzá az eladáshoz – számukra nem létezik. A teljes ellenzék összefogásával megrendezett tiltakozás – nincs. Úgy tesznek, mintha nem lennénk… a tízmillió magyar, aki élni szeretne ebben az országban – zavaró tényező. Ők a mutyisok országát építik, amiben nekünk állampolgároknak nincs helyünk.
MEGRENDÍTŐ, SOKKOLÓ ÉLMÉNY VOLT szembesülni azzal, hogy nekünk magyar állampolgároknak nincs parlamentünk és nincs kormányunk. Nem számít, hogy mit akarunk, nem számít, hogy mi lesz velünk, nem számít, hogy mi lesz az országgal – semmi sem számít csak a mutyi.
Mezőfalva, 2015. október 6.
Ács Sándorné agrármérnök