Ha nem ismernénk Orbán Viktor azon képességét, hogy mondandóját mindig éppen aktuális hallgatóságához igazítja, következetlenséggel vádolhatnánk meg. A médiabirodalmához tartozó írott és elektronikus médiumok, beleértve a kormánypárt szócsövének számító úgynevezett „közmédiát”, hónapok óta tudatosan hergelnek a zömében muzulmán vallású menekültek ellen. A minap az Iszlám Állam terrorszervezet által székhelyéről elűzött moszuli érsek Európának szánt üzenetét közvetítették célzatosan, melyben a főpap óva inti kontinensünk vezetőit a muszlimok befogadásától. De a magyar miniszterelnök maga is többször az európai keresztény kultúrát féltette megnyilvánulásai során az iszlámtól. Erre most azt kell hallanunk, hogy ugyanő a növekvő muzulmán-ellenesség miatt aggódik.
A The Wall Street Journal című napilapnak adott interjújából azt is megtudhattuk, hogy Orbán Viktor immáron elkötelezett a közös európai cselekvés iránt. Úgy vélekedett, a közel-keleti és afganisztáni migránsok tömeges beáramlása az Európai Unió destabilizálásával fenyeget, hacsak a kontinens nem lép fel határozottan. Több mint meglepő. A kerítésépítő kormányfő eleddig a nemzetállami különcködés hívének mutatkozott. Most pedig hirtelen az egész kontinens mainstream politikai pártjait félti a menekültválság nyomán megerősödő szélsőjobbtól. Merthogy megtudhattuk tőle azt is, „nem nehéz elképzelni, hogy egy-két éven belül a régi politikai elitet leváltják a radikálisok”.
Ha csak a rövid távú belpolitikai tendenciákat nézzük, Orbán Viktornak kétségkívül jól jött a migránshullám. A korrupciós ügyektől megtépázott, alkotmányozó többségét már elveszített kormánypárt idegenellenes retorikájával a Medián szerint képes volt számottevő szavazót elhódítani a Jobbiktól, így visszaerősödött az egy évvel ezelőtti szintre. A miniszterelnök egyébként nem is csinál titkot belőle, hogy sajátosan értelmezi a Strauss-doktrínát. Vagyis: úgy gyengíti a hazai szélsőjobboldalt, hogy magáévá teszi annak programját, s ez által magához csábítja az ordas eszmékre fogékony szavazókat.
Alighanem azonban Orbán Viktor is tisztában van a jelenlegi válság számára nemkívánatos konzekvenciáival. Kabinetjének mozgásterét idáig legfőképpen az biztosította, hogy az 1648-ban létrejött vesztfáliai békerendszer bukása nem vált kellőképpen nyilvánvalóvá kontinensünk politikai struktúrájában. A nemzetállamok integrációja az Európai Unióba nem érte el azt a szintet, hogy Brüsszel könnyedén megregulázza az egyes renitenseket. A menekültügy kezelése azonban megmutatta, hogy válságok idején csak egy centralizált Európai Egyesült Államok képes az összehangolt cselekvésre. Ez a felismerés hosszabb távon alapjaiban változtathatja meg az Unió szerkezeti felépítését.
A bevándorlás nyomán Európa vallási heterogenitása is nőni fog, a multikulturalizmus megkerülhetetlen ténnyé válik. Nem éppen jó hír ez sem a hagyományos történelmi egyházak hegemóniájáért síkra szálló Orbán Viktornak, aki legszívesebben semmissé tenné Wekerle Sándor művét, a magyarországi szekularizációt.
