Az emberiséget évezredek óta fenyegetik a különböző élősködők okozta betegségek, és ezek mindenekelőtt a legszegényebb rétegeket sújtják szerte a világon. Omurának, a tokiói Kitaszato egyetem professzorának és Campbellnek, a dublini Drew egyetem tudósának jutott megosztva a díj egyik fele: olyan gyógyszereket fejlesztettek ki (az Ivermectinnel, illetve az Avermectinnel), amelyek képesek megsemmisíteni a többek között a folyami vakságot vagy az elefántkórt okozó fonalférgeket.
William C. Campbell Omura Szatosi és Juju Tu
A japán kutató elárulta, hogy a gyógyszer elkészítéséhez abból a streptomyces baktériumokat tartalmazó talajmintából vette, amelyet egy golfpálya mellett gyűjtött. „Mindig hordok a táskámban egy műanyag-zsákot, hátha találok valamit és nagyon szeretek golfozni. Akkor ott azt mondtam: igen, ez az” – mesélte felfedezésének körülményeit a 80 éves Omura, aki az NHK japán állami tv-csatornának adott interjúban kijelentette: „Igazán a mikroorganizmusok érdemelnék meg a díjat, mert tőlük tanultam a legtöbbet.” A japán kollégájánál öt évvel idősebb Campbell Omura eredményeit fejlesztette tovább.
Eddig két magyar tudós kapta meg az orvosi Nobel-díjat: Szentgyörgyi Albert, akit 1937-ben a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért tüntettek ki – ő eddig az egyetlen Nobel-díjas tudósunk, akinek magyarországi munkásságát ismerték el -, és Békésy György, aki az emberi hallószerv működését kutatta a stockholmi Karolinska intézet munkatársaként. Ő 1961-ben kapta meg a díjat. Szentgyörgyi Albert felfedezésében fontos szerepet kapott szűkebb pátriájának leghíresebb terméke, a szegedi paprika, míg Békésy György arról is nevezetes, hogy az 1930-as években ő végezte el a Magyar Rádió stúdióinak akusztikus tervezését.
A Nobel-díj másik felével jutalmazott Juju Tu tanulmányainak eredménye egy Artemisinin nevű gyógykészítmény, amely jelentősen csökkentette a halandóságot a maláriás betegeknél. Már pedig a szúnyogok terjesztette „váltóláz” százmilliókat fenyeget ma is a trópusi és szubtrópusi területeken, Afrikában, Dél-Ázsiában és Dél-Amerikában egyaránt. A 85 esztendős kínai professzor asszony pályájának külön érdekessége, hogy már 1965-ben a hagyományos kínai orvoslás pekingi akadémiáján dolgozott, 2000 óta áll az intézmény élén. Felfedezése egy titkos katonai tervhez kötődik. 1967-ben, a vietnami háború csúcspontján ugyanis sok olyan kínai katona halt meg maláriában, aki részt vett a dzsungelharcokban a kommunista észak-vietnami hadsereg oldalán. Ekkor rendelte el Mao Ce-tung kínai elnök az 573. számú kutatási tervet egy hatékony malária-ellenes gyógyszer kifejlesztésére.
Juju Tu gyógyszerének alapja olyan kínai gyógynövényekből készült, amelyeket a hagyományos kínai orvoslásban több mint 1500 éve alkalmaznak különböző lázas betegségek gyógyítására. Az 50 laboratórium és 500 kutató bevonásával folyó munka során több száz régi kínai orvosi könyvet tanulmányoztak, és legalább 2000 különböző összetételű receptet próbáltak ki, mire megtalálták a megoldást. Juju Tu díja némi reményt adhat arra, hogy áttörés születhet az alternatív gyógyászati módszerek széles körű elfogadtatása terén. Mindazonáltal a Nobel-díj bizottság tagjai a bejelentés kapcsán fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy „nem a hagyományos kínai orvoslásnak szól a díj, hanem egy olyan kutatónak, aki e tradícióból nyert ihletet.”
Az idei orvosi Nobel-díjak odaítélése kapcsán óhatatlanul eszünkbe juthat, hogy idén 50 éve, 1965. szeptember 4-én halt meg Albert Schweitzer, a neves humanista lelkész, orgonaművész és orvos, aki évtizedeket töltött az egyenlítői Afrikában kilátástalan körülmények között élő betegek, köztük leprások, maláriások, álomkórban szenvedők gyógyításával. 1913-ban létrehozott kórháza a mai Gabon területén fekvő Lambarenében több mint 100 év után is működik, és jelentős eredményeket ért el a HIV-vírus és a tüdőbaj elleni küzdelemben is. Schweitzer, aki nem volt tudományos kutató, „csak” Nobel-békedíjat kapott 1952-ben.
