A tervek szerint hétfői tárgyalásán lezárta volna a bizonyítási eljárást a Fővárosi Törvényszék Hiszékeny Dezső ügyében, aki ellen vezető beosztású személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt januárban emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség. Egy másik férfi ez ügyben, és egy másikban is, melyben ugyancsak Hiszékenyt keverték volna vesztegetés gyanújába – de ez már olyan nyilvánvalóan képtelen volt, hogy a politikus ellen vádat sem emeltek benne – másodrendű vádlott.
Hiszékeny, Angyalföld korábbi alpolgármestere a Rigolettó vendéglő bérbeadása kapcsán kért volna állítólag ötmillió forint „kenőpénzt”. A vállalkozóként jelentkező fedett nyomozótól azonban a másodrendű vádlott - és a már csak „koronatanúként” szereplő beépített ügynök állítólag 15-öt akart kérni, hogy a többin megosztozzanak. A tárgyalás kezdetén azonban a „koronatanú” nem jelent meg, csak az ügyvédje. B. István, a titkosszolgálat beszervezett munkatársa később megérkezett ugyan, de egy másik tanú nem.
Kalina József tanácselnök ekkor szünetet rendelt el, hogy intézkedjen T. Sándor azonnali elővezetéséről. Amikor a tárgyalás folytatódott, elmondta, hogy felvette a kapcsolatot a lakhelye szerint illetékes rendőrkapitánysággal, hogy kutassák fel a tanút. Időközben azonban a bíróság megszerezte T. Sándor otthoni telefonszámát, ahol a feleségével beszéltek. Az asszony azt mondta, nem tudja, hol a férje, de megadta mobilszámát. A bíró végül ezen érte el, s mint beszámolt róla, a férfi azt állította, hogy beteg, ezért nem jött el az idézésre. Végül pár órával később mégis befutott.
Addig a bíró a lehallgatási jegyzőkönyvek végeláthatatlan sorát olvasta fel. Ezekben zömmel az üggyel semmilyen vagy szinte csak érintőleges kapcsolatban álló beszélgetések szerepeltek. Volt olyan, amikor az ügyész maga kérte, hogy valamit ne is olvassanak föl, mert (már?) nem tartozik a bizonyítékok közé.
Tanulságos volt viszont, amikor az ügyben szereplő lehallgatott személyek arról értekeztek, hogy Hiszékeny előtt nem lehet pénzről beszélni, valamint, hogy biztosan nem hajlandó pénzt elfogadni. Meg, hogy milyen dühös lett, amikor a fedett nyomozó ezt megpróbálta szóba hozni. Az is kiderült, hogy a fedett nyomozót a Rigolettóra meghirdetett törvényes licitre már el sem küldték. Erre Hiszékeny megjegyezte, hogy ha az ügyészség a több száz lehallgatásból ezeket a kiválogatott felvételeket tartja a legterhelőbbnek, akkor ő tökéletesen nyugodt lehet.
Amikor a némi „hajtóvadászattal” felkutatott tanú megérkezett, kiderült, hogy valójában ő lenne a második vádpontban szereplő vesztegetés felbujtója. Csakhogy az is kiderült, hogy őt sem a rendőrség, sem az ügyészség nem hallgatta meg soha, csak a másodrendű vádlott ügyvédje idéztette be a tárgyalásra. T. Sándor azonban az állította, bizonyítani tudja, hogy nemhogy nem szorgalmazott vesztegetést, hanem törvényes jogi úton már régen rendezte azt az ingatlanügyet, ami kapcsán mégis vádat emeltek a másodrendű Sz. Sándor ellen.
Mindezek után B. István a beépített ügynök egy kézzel írt papírlapot nyújtott át a bírónak, amiben az állt, hogy a napokban egy ismeretlen, de biztosan Kálmán nevű férfi megfenyegette a boltban, hogy baja eshet, ha tanúskodik. A rövid helyzetleírásból az tűnt ki, hogy feltehetően egy másik ügyről lehet szó, melynek érintettje egyébként már meghalt. Mindezek után a bíróság úgy döntött, hogy a lehallgatott felvételeket a december 2-re elnapolt következő tárgyaláson játssza le. Ha újabb hasonló kalamajkák nem adódnak, elképzelhető, hogy aznap ítélet is születhet.