A rezsibiztosnak lázálma volt. Miután a rezsit elintézte, új távlatok nyíltak előtte, még az is lehet, hogy pártja alelnökévé választják. Azt azonban meg is kell szolgálni. A legjobb tehát, ha lázálmát megosztja a közzel. "Ha Gyurcsány, Bajnai vagy Mesterházy lenne hatalmon" - így Németh Szilárd, s a közönség beleborzong. Még akkor is, ha - a szónokkal együtt - tisztában van vele, ez lehetetlenség. Ám a rezsibiztos folytatja: ha ez így lenne, akkor Magyarország mostanra összeroppant volna a migrációs nyomás alatt, mint Horvátország.
A riogatás és a harckészültség a hatalmon lévők fő fegyvere. Akkor is, ha a helyzet ezt nem teszi szükségessé. Ám a kedves vezető az "újkori népvándorlás" elleni gyűlöletkeltéssel megadta az alaphangot. Famulusai pedig nem akarnak lemaradni a kánontól. Rogán Antal - akinek tetszik, hogy ezentúl ő lehet Orbán Viktor magyar hangja, mint kabinetminiszter - igyekszik különösen élen járni ebben a versenyben. Ő tehát nekimegy Gyurcsánynak - az állandóan kedvelt célpontnak -, meg a liberálisoknak, mert szerinte mind bevándorláspártiak.
Minő véletlen, a mindentől és mindenkitől teljesen független Civil Összefogás Fórum sem akar lemaradni az egyébként nem túlzottan erőteljes ellenzéki vélemények pocskondiázásában. Már látható tehát plakátkiállításuk, melynek fő célja a kormányzati propaganda támogatása (mi egyéb). Bemutatják "a hon védelmét elutasító, felelőtlenül nyilatkozó" politikusok arcát, idézve egy-egy jellegzetes mondatukat. Hozzátéve, hogy "a politikai idiotizmus szórakoztató, de az igazi válságban kártékony és veszélyes". Mert mi más lehet bármilyen hang, amely 1.) bírálja a kormányt 2.) kiáll a szerencsétlen menekültek mellett 3.) emberséges bánásmódot tartana elfogadhatónak.
A jelek szerint a kormánypárti többség és hűséges híveik nem akarnak a babérjaikon ülni. Feltehetően úgy érzik, addig érdemes a vasat ütni, amíg meleg. Képzeteikben talán megjelent a végképp földre kényszerített és sárba taposott baloldal kínlódása és ezzel együtt meghallották a győzelmi harsonákat. Érdemesnek tartják az újabb offenzívát, miután a menekültügy a belpolitikában megerősítette Orbán Viktort, a nemzetközi bírálatok pedig legfeljebb kioktatásokra késztették a hatalmon lévőket. Bevetnek mindent és mindenkit, hogy erősítsék magukat, de legfőképpen a kedves vezetőt, akit - szerintük - oly méltatlan támadások értek az utóbbi időben (is) itthon és külföldön. Most megmutatják, hogy ezt nem hagyják annyiban.
A végén még az is kiderülhet, hogy a lázálom sem valódi. Csak azért találják ki, hogy értelmet adjanak az állandó harckészültségnek. És már nem látnak tisztán. Sem menekültügyben, sem a baloldal kapcsán.
De ezt nem is várják el maguktól.
