Oroszország megküldötte ultimátumát Bulgáriának a maga nevében, de az ántánt képviseletében. Fölszólította Bulgáriát, hogy 24 órán belül teljesítse Oroszország követelését és szakítson Törökországgal es a központi hatalmakkal.
A világháború alatt a diplomáciai események sokkal inkább a nagyközönség szemei előtt játszódnak le, mint azelőtt és a tapasztalat megtanított arra, hogy az ilyen határozott, erőshangú ultimátum egyenlő a végleges szakítással.
Ha a legkisebb remény is lenne az ellentétek elsimítására, akkor az orosz jegyzék nem lenne oly rideg hangú, követelődző és nem is hozták volna nyilvánosságra az alkudozások alatt annak szövegét.
A jegyzék hangja és a nyilvánosságra hozatal azt mutatja, hogy a döntés megtörtént, a tárgyalások megszakadtak és az ultimátum már csak egy szokásos formalitás, amellyel megokolják a diplomáciai viszony megszakítását, ezt pedig hamarosan követi a hadüzenet.
Az ultimátum rideg és szinte parancsoló hangú; beleavatkozik Bulgária belügyeibe és előírja, kit szabad a bolgároknak megtűrniök és kit nem. Ilyen utasítást egyik állam sem fogad el a másiktól és egyik sem ad abban a hiszemben, hogy a másik azt elfogadhatja, tehát kétségtelennek tekinthetjük, hogy Bulgária állásfoglalása a mai nappal már eldőlt és Bulgária részt vesz a világháborúban, a központi hatalmak és Törökország mellett és az ántánt ellen.
Kétségtelenül nagyfontosságú lesz a török és a bolgár hadsereg egyesülése. A Dardanellákat most már a szárazföldről lehetetlen meghódítani, ha a bolgár hadsereg is megoltalmazhatja a tengerszorost s az ántánt viszont nem vihet oly nagy hadsereget Bulgária ellen, hogy a törökök segítségével minden támadást könnyen vissza nem verhetne.
Miután a francia harctérről most seregeket el nem vihetnek s az ola-szok még nem küldenek hadsereget a törökök ellen, a bolgárok támadása ellen az ántánt nem nyújthat a szerbeknek másként segítséget, mintha a Dardanellák úgyis teljesen kilátástalan ostromával fölhagy s ott csak egy kis sereget hagyva a hajóágyúk védelme alatt, a sereg nagy részét Szalonikin át Szerbiába viszi.
A bolgár-török hadsereggel csak több százezer főnyi hadsereg vehetné föl a siker kilátásával a küzdelmet s ennek odaszállítása, az élelmezés és muníció szállítása s a hiányok állandó pótlása majdnem leküzdhetlen nehézséget támasztanak, ellenben rendkívül megkönnyítette volna az ántánt háborúját, ha a Bulgária és Törökország ellen küzdő hadsereg magvát a 350.000 főnyi görög hadsereg alkotná, amely mar a háború jövő színterének közvetlen közelében van. Az ántánt hadseregét előbb oda kell szállítani s annak elrendezése is oly sok időt vesz igénybe, hogy a teljesen fölkészült bolgár hadsereg megoldhatja addig föladatát, amíg az ántánt hadseregét ellene indíthatja.
Ha Görögország semleges marad, akkor éppenséggel semmi kilátás sincs, hogy Románia is részt vegyen a háborúban, Görögország és Románia nélkül pedig az ántánt Bulgáriát és Törökországot nem képes legyőzni, ha a Dardanellákat sem bírta oly hosszú és irtózatos áldozatokkal járó küzdelmek után Törökországtól elhódítani. Mindenesetre fönntartással kell fogadnunk a tiltakozás hírét, de minden valószínűség amellett szól, hogy a Balkánon elveszítette a diplomáciai hadjáratot az ántánt.
Népszava 1915. október 5.
