Grecsó Krisztián író ugyancsak az irodalmi hetilap cikkében reagál Dippold Pál a Magyar Hírlap hasábjain megjelent publicisztikájára, amely a svéd könyvnapokon történt menekültpárti megmozdulások kapcsán született. Ebben Dippold nehezményezi, hogy Esterházy levelét csupán a svéd kiadója olvasta fel, s azzal élcelődik, szerinte Esterházy, akit a világhírnév küszöbén pipiskedő művésznek titulál, azért nem jelent meg az ünnepségen, mert "valószínűleg posztmodernül krétát kajált, amitől lázat tudott előadni, így hiányzása igazolt."
Grecsó Krisztián erre az írásra válaszolt az ÉS-ben: azt írja, hogy Esterházy Pétert jelenleg kollégái, ismerősei, családtagjai támogatják, mivel súlyos beteg. " Olvasók, barátok, rajongók, kollégák ezrei gondolnak rá a legnagyobb aggódássa, szeretettel nap, mint nap, állnak meg, néznek fel az égre, hogy ha van isten, vagy ha nincs, akkor is, Péternek meg kell gyógyulnia" - írta Grecsó.
A Népszava annyit tesz hozzá az író megjegyzéséhez, hogy amit Dippold művelt, az újságírás legaljának tartja. Az otromba megjegyzésre nincs megfelelő magyar szó.
Egy hete annak, hogy Esterházy, aki nem tudott elutazni a könyvvásárra, így köszöntötte levélben a göteborgi közönséget, amikor az irodalomról írt: „Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.)”
Az idén 65 éves Esterházy Péter a Petőfi Irodalmi Múzeumba lett volna hivatalos, ahol Egy nő című művének japán megjelenése alkalmából tartottak volna beszélgetést vele félezer érdeklődő jelenlétében. Azonban a szerző jelenleg is kórházban van, ezért lemondta a megjelenést. Az 1996-ban Kossuth-díjjal elismert író első elbeszélése harminckilenc éve jelent meg, életműve azóta a magyar posztmodern irodalom csúcsteljesítményévé nőtte ki magát.
