- Azt lehetett hallani, hogy nemcsak a Las Vegas-i eredmények, hanem az is közrejátszott áthelyezésében, hogy a korábbi elnök, Hegedüs Csaba regnálása alatt nevezték ki a szabadfogásúak szövetségi kapitányának. Ennek van valóságalapja?
- Nagyon bízom benne, hogy ez nem így van.
- Említette, az volt a legnehezebb a váltásban, hogy érzelmileg nagyon kötődött a tanítványaihoz. „Fiai” hogy fogadták az áthelyezését?
- Egyből hívtak, amikor megtudták, hogy a jövőben nem én leszek a szövetségi kapitányuk. Kicsit megijedtek, ám megnyugtattam őket, hogy nem lesz semmi baj, hiszen továbbra is nyomon követem majd a pályafutásokat. Összedolgozunk majd Ritter Árpáddal. A jövő héten lesz egy megbeszélés az alelnökkel, Komáromi Tiborral, ahol arról egyeztetünk majd, hogy a lehető legtöbb helyszínen együtt dolgozhassak Árpival. Úgy gondolom, nagy változás nem lesz a szabadfogásúak felkészülésében. Persze az új kapitánynak is vannak elképzelései, amiket meg szeretne valósítani, de összességében a megkezdett munkát folytatjuk.
- Tanítványából lett mester. Egyetért a szövetség döntésével?
- Teljes mértékben alkalmasnak tartom a pozícióra. Mind emberileg, mind pedig szakmailag. Árpival is lehúztam tizenöt évet, korábban a versenyzőm volt, szép sikereket értünk el együtt, többek közt két Európa-bajnoki címet nyert, emellett pedig világbajnoki ezüstérmet szerzett. Közel egy éve másodedzőként segítette a munkámat. Nagyon közel állunk egymáshoz, örültem a kinevezésének.
- Fel sem vetődött önben, hogy nem vállalja el a női szakág irányítását?
- Nem, mivel a felkérésem úgy szólt, hogy a férfiak munkáját is végigkísérhetem. Remek női birkózóink vannak, akik jó eredményt érhetnek el Rióban. Persze, előbb meg kell szerezünk a kvalifikációt. Legalább ugyanolyan nagy kihívás lesz számomra remekül helytállni a lányokkal, mint korábban a fiúkkal.
- Nem lesz egyszerű dolga a női csapat élén, ugyanis jelentős konfliktus van a csapat két legjobbja, Barka Emese és Sastin Mariann között. Hogyan próbálja orvosolni a kialakult helyzetet?
- Az elnökség elfogadta a javaslatomat, miszerint november 18-án a csapat országos bajnokság egyben válogató lesz a két hölgy számára. Aki ott nyer, jövőre indulhat az 58 kilós olimpiai súlycsoport mindhárom kvalifikációs versenyén. A vesztes pedig eldöntheti, hogy 53 vagy 63 kg-ban kíván-e a kvótát szerezni. A válogató után központi felkészülésen vesznek részt, egymást segítve. Remélem, sikerül eljutnunk odáig, hogy csak egymásért és a címeres mezért küzdenek majd.
- Csapatsportágban azt mondják, hogy a férfi és a női válogatott irányítása között ég és föld a különbség. Másfajta kommunikációt, edzést igényel a két nem. Birkózásban is így van?
- Nem gondolom, hogy nagy különbség van aközött, hogy férfiakat, vagy nőket irányít az ember. Mocsai Lajos például mindkét nemet sikerre vezette kézilabdában. Persze, azért másképp kell hozzáállnom majd bizonyos helyzetekhez. Az elődeim is férfibirkózásból érkeztek, hiszen a női szakág csak 2004 óta olimpiai szám. Magyarországon 2000-ben terjedt el, 1999-ben volt az első junior Európa-bajnokság, ahol női csapatunk elindult. Mielőtt megkezdem munkámat a hölgyeknél, kikérem majd a korábbi kapitányok tanácsát, hiszen nem kívánom a korábbi munkájukat félredobni.
- Említette, hogy másképp áll majd hozzá a hölgyekhez. Mi lesz a legnagyobb különbség?
- A terhelés adagolása egészen mást kíván meg egy női szervezettől, hiszen kevesebb izomtömeggel rendelkeznek. Több időt fordítok majd a regenerációra is. Az elmúlt tizenkilenc évben sokszor edzettünk közösen a lányokkal, így tudom mire képesek. A nemek közti emberi tulajdonságokkal pedig majd meg kell tanulnom bánni.
- A riói olimpiáig mi a célkitűzés?
- Optimista ember vagyok, ezért minimum egy, maximum három riói részvételt szeretném, ha kiharcolnának a lányok. Ennyi kvóta bennük van, s remélem a kvalifikációs sorozat végére a maximális célt érjük el.