Régi igazság, hogy a takarékossághoz is pénz kell (kicentizett pénzzel nehéz, ha nem lehetetlen például a különleges árengedményeket kihasználni). A válaszadók 36 százaléka vallotta be, hogy semmilyen megtakarítással nem rendelkezik. A többiek által felvázolt kép sem éppen rózsás. A felmérésben részt vevők közül minden negyedik mondta azt, hogy egyáltalán nincs pénzügyi terve, és további 27 százalék is csak kevesebb, mint egy évre látja előre lehetőségeit. A megkérdezettek több mint a fele állította, hogy kényszerből a nyugdíj mellett is dolgoznia kell majd.
A bizonytalanság nem csak az anyagi helyzetre jellemző. Csaknem 70 százalékos volt azoknak az aránya, akik azt mondták, legfeljebb három évre látják előre életük alakulását. Jellemzővé vált, hogy sokan nem valamilyen konkrét cél érdekében, hanem kifejezetten a vészhelyzetek túlélését biztosítandó tesz félre. A válaszadók egyharmada a létfenntartási költségeket próbálja megtakarításaival pótolni egy esetleges jövedelemkiesés esetén – ami ilyen rövidtávú megtakarítási jellemzők mellett pár hónapon belül komoly egzisztenciális, létfenntartási problémát okozhat egy családnak.
A középkorúak helyzetét tovább nehezíti az a tény, hogy önmaguk mellett több generációról is gondoskodniuk kell. A gyermekekről való gondoskodás ideje az elmúlt években jelentősen kitolódott. Egyre többen vallják, hogy a gyermekeket mindig kell segíteni anyagilag, függetlenül attól, milyen korban vannak. Érdemes felidézni egy másik felmérést. Ebből – többek között – az derült ki, hogy a még aktívan dolgozó szülők gyerekeinek mindössze 9 százaléka gondolja biztosnak, hogy lesz majd lehetősége nyugdíjas felmenőit anyagilag támogatni.