- Ha én migráns volnék...

Rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Magyarországon megint forradalom tört ki, a bukott rezsim minden eszközzel próbálkozott visszaszerezni a hatalmát, a fokozódó zűrzavart kihasználva kisebb-nagyobb szélsőséges csoportok is bekapcsolódtak a hatalomért folyó küzdelembe. Váltakozó sikerrel folyt a harc a felek között. Patakokban folyt a drága magyar vér, pusztult az ország, a lakosság jámborabbik fele rémülten és kiszolgáltatottan figyelte mindezt. Persze, aki tehette, menekülni próbált. De senki nem akarta befogadni a létükben fenyegetett magyarokat. Aztán felébredtem. Arra gondoltam, ha ne adj’ Isten ilyen helyzetbe kerülnék, én biztosan Északra mennék, finn rokonainkhoz, vagy Délre, a napsütötte Itáliába. Szívem szerint persze Kanadát sem zárnám ki. Ha sokkal fiatalabb volnék, bizony akár most is elmennék, noha nem örökre. Kalandoznék kicsit. Elvégre magyar vagyok, vagy mi a szösz?