Schiffer András társelnök-frakcióvezető pénteki, budapesti sajtótájékoztatóján a szerdai uniós csúcstalálkozó eredményeit értékelve kijelentette: helytelen volt, hogy a kormány "minden szembejövő európai országgal" konfliktust vállalt az elmúlt időszakban, ez szerinte akár a miniszterelnök hasznos javaslatait is gyengítheti.
A politikus üdvözölte ugyanakkor, hogy az unió rászánta magát plusz segítség nyújtására Jordánia, Törökország és Libanon számára. Utóbbiról szólva megjegyezte: mindenkinek az az érdeke, hogy Libanonban ne omoljon össze az államgépezet.
Schiffer András egy európai kvótarendszer hiányában reálisnak látja azt a veszélyt, hogy Németország és Ausztria Magyarországra küldi vissza az itt regisztrált menekülteket. Bár önmagában a kvóták meghatározását nem tartja megoldásnak, előremutatónak ítélte az állandó elosztási rend kialakítására vonatkozó német javaslatot.
A társelnök ismét felhívta a figyelmet pártja 24 pontos javaslatcsomagjára, hangsúlyozva többek közt azt: számot kell vetni Európa integrációs kapacitásának végességével, felül kell vizsgálni a dublini egyezményt, és az európai menekültügyi, határvédelmi intézményrendszert. Közös európai diplomáciai stratégiára van szükség, kapcsolatfelvételre a kibocsátó országokkal - hangsúlyozta.
A brüsszeli csúcs eredményének értékelte, hogy az unió el kívánja érni, hogy más globális szereplő is érezze felelősségét a kérdésben. Kiemelte az Egyesült Államok, az öböl menti országok, Oroszország és Kanada szerepvállalásának szükségességét.
A témában kezdeményezett parlamenti vitanappal kapcsolatban Schiffer András kijelentette: a nemzeti célok és feladatok meghatározásához elengedhetetlen az ötpárti konszenzus, a miniszterelnöknek szerinte már rég kezdeményeznie kellett volna egy egyeztetést a parlamenti frakciókkal.
Azonosítani kell az okokat - értett egyet Orbán Viktor miniszterelnökkel az LMP-s politikus, hangsúlyozva: azt várja, hogy a magyar kormányfő jövő héten az ENSZ-ben is vesse ezt fel.
Az LMP négy fő okot lát - mondta a társelnök: az elmúlt 20 év háborús politikáját - amelynek célja szerinte nem a demokrácia terjesztése, hanem a természeti erőforrások kisajátítása, és amely hozzájárult a térség instabilitásához -, az egyenlőtlen kereskedelmi feltételeket a fejlett Nyugat és a harmadik világ országai között, a képzett munkaerő elszívását, valamint a klímaváltozást.